Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

ben, hanem záloglevelekben, túlnyomórészt nagybirtokokra és bérházakra nyújtott kölcsönök mintegy 70%-a Magyarországra esett. Az 1890-es években végrehajtotta a Bank a Monarchiában - a Németországból kiindult mozgalomba bekapcsolódva - az ezüstalapú forintnak átállítását az arany értékéhez kötött új pénzegységre, a koronára, és a továbbiakban törekvése elsősorban arra irányult, hogy devizapolitikájával megszüntesse a külföldi fizetőeszközök árfolyamának az ingadozását. Amely város nem tudta fedezni a fiók felállításának és fenntartásának költségeit, ott - egy helybeli cégnek nyújtott megbízással - mellékhely létesült.

11 Az Osztrák-Magyar Bank magyarországi fiókintézeteinek száma az 1895. évi 21-ről 1902-ig 33-ra emelkedett, a mellékhelyeké pedig 105-ről 140-re. A miskolci fióknak a Gömör megyei Rozsnyón és Rimaszombaton volt mellékhelye, korábban pedig a Heves megyei Egerben és Gyöngyösön

12 is. Miskolc város pénz- és hitelszervezetéhez hozzátartozott a postatakarék pénztár is, az ország földrajzilag legkiterjedtebb hálózatával rendelkező pénzügyi intézmény. Minthogy a takarékpénztárak a kezdetben ápolt humanitárius célokat mellőzve, lassanként betéti bankokká alakultak át, a postatakarékpénztár elsősorban a szegényebb néprétegek megtakarított fillérjeinek gyűjtésére törekedett. Az angliai után negyedszázaddal és az ausztriai után négy évvel, 1886-ban létrejött magyarországi postatakarék pénztár, meghatározott betétmaximumot - kezdetben 2000, majd 4000, jogi személyeknél 8000 koronát - meghaladó összeg után kamatot nem is fizetett. Nem tartozott üzletágai közé a bankok és takarékpénztárak tevékenységében fő helyet elfoglaló jelzálogos kölcsönnyújtás. Az állam szavatolt az intézmény esetleges veszteségeiért, így alaptőkéje nem is volt, az évenként keletkezett nyereséget elsősorban tartalékalap képzésére fordították. A takarékossági hajlam fejlesztésén kívül 1890-től törvény által megszabott feladata volt a készpénz nélküli (csekk- és kiiring) forgalomnak megkedvel te tése is minél szélesebb körben. Ez ugyancsak a célt szolgálta mint a takarékosság eszméje, vagyis hogy ily módon a készpénzek egy része a kincstár rendelkezésére álljon. A csekkintézmény azonban a világháborúig nem tudott Magyarországon a kívánt mértékben meghono11 VARGHA Gy. 1896. 258-26. p. JIRKOVSKY S. 219, 224-228 és Hitelintézetek 1894-1909. 12 Hitelintézetek 1894-1909. 65. és Mihók Compass kötetei