Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE PÉNZ- ÉS HITELÉLET ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS Bankok, takarékpénztárak és szövetkezetek A pénz- és hitelélet valójában a kereskedelmi tevékenység részének (is) tekinthető, mert hisz a bankok általában pénzzel kereskedő szervek, pénz forgalmazásával foglalkoznak és pénzügyi szolgáltatásokat nyújtanak. Feladatuk a pénztőke összegyűjtése és szétosztása, vagy a hitelközvetítés. A hitelügyletek föllendülése új korszak kezdetét jelentette a gazdasági életben. Különböző formái (hosszú- és rövidlejáratú, termelési és fogyasztási, pénz- és áruhitel stb.) áthidalják a tőke és a munka, a jelen és jövő között tátongó űrt. A feudális viszonyokból a modern gazdasági életbe való átmenet az infrastruktúra (folyamszabályozás, vasúti közlekedés stb.) Széchenyi István által kezdeményezett kiépülése mellett Magyarországon is a hitelnyújtást- és igénybevételt lehetővé tevő jogi és intézményes alapok - ugyancsak Széchenyi által sürgetett - megteremtésével vette kezdetét. 1830-ban megjelent nagyhatású, több kiadást megért első művének is a „Hitel" címet adta, s támadta benne többek között a hitel folyósításának akadályait, így a nemesi birtok lekötöttségét, panaszolta a váltótörvény hiányát. A pénz- és hitelintézetek közül Magyarországon először leginkább a takarékpénztárak terjedtek el, külföldi példák nyomán. A takarékpénztárak eredetileg humanitárius célokat szolgáltak: a szegény néprétegek takarékosságra ösztönzését, az uzsora letörését tartották szem előtt, lehetőséget nyújtva arra, hogy a kisemberek biztos helyen, gyümölcsözően helyezhessék el nélkülözhető pénzüket. Az 1818-ban Bécsben megalakult első osztrák takarékpénztárnak 1827-től több magyarországi városban is működött hosszabb-rövidebb ideig fiókja: 1829-ig Ersekújvárott, Zólyomban és Szegeden. 1838-ig Győrött, a legtovább, 1841-ig Nagyszombatban és Pozsonyban. Az utóbbi városban csak azért szűnt meg a fiók, mert önálló takarékpénztár jött létre.