Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

VÁROSFEJLŐDÉS, VÁROSÉPÍTÉSZET

rostörténet mind korábbi, mind későbbi évszázadaiban viszonyítási alapként szolgáljon.

25 A szabadságharc bukását követően két fontos dokumentum is rendelkezésünkre áll a város korabeli állapotának, „lakottságának" elemzéséhez. 1850-ben készült egy részletes katonai összeírás, s ezzel egy időben a Pestbudai Kereskedelmi és Iparkamara is 19 fejezetből álló jelentést kért Miskolc város tanácsától.

26 Számunkra fontos az, hogy Miskolc város határa ekkor 9 540 kh. 1 209 négyszögöl kiterjedésű. Ebből a lakott, tehát beépített terület 143 kh. Ha az 1702-ben készült kötelkönyv, vagy az 1775-ben készült összeírás adatait figyelembe vesszük, kitűnik, hogy az eltelt másfél évszázad alatt számottevően nem változott a lakóterület. 1702-ben 120 kh, 1775-ben 135 kh., míg 1850-ben 143 kh. volt a telkek és a telkeken álló épületek összes területe (ebben bennfoglaltatnak az utak és a beépítetlen terek, telkek területei is).

27 1850-ben a város belterületén 3 235 házban 16 435 lakos élt.

28 1854-ben elkészült Miskolc város és a Miskolc környéki települések katonai-statisztikai felmérése. Ezeket a leírásokat a városban állomásozó 18. cs. és k. vadászzászlóalj mérnökei, Merz Oszvald, Wlaczek Venczel és Friedrich Beck kadétok, ill. hadnagy készítették, akik munkájukhoz kéziratos térképet is mellékeltek, lehetővé téve a város lakott területi határának viszonylag pontos beazonosítását.

29 A Miskolcról szóló leírás egyik része a földrajzi elhelyezkedéssel, jellemző adottságokkal, az itt élők életvitelével, foglalkozásával, lakáskultúrájával foglalkozik. Az adatokból kitűnik, hogy a város 3 276 háza közül 1 537 jó állapotban lévő, s kőből készült épület. (A szabadságharc bukása utáni, megtorlással is fenyegető önkényuralmi „légkörben" több, mint negyven házat építettek a város lakói 3-4 év alatt!). A városnak 1854-ben 20 394 lakosa volt (ez négy és fél ezerrel több, mint 1850-ben), s közülük 10 947 fő volt a férfiak száma. A statisztika külön is kitér a „rebellis" nép két legaktívabb korosztályára, a 17-26, valamint a 27-45 évesekre (számuk 639, ill. 2 740 fő volt). Az összeírás másik része a stratégiai fontosságú épületekre koncentrált. A város területén 35 „védelmi pont"-ot - közöttük templomokat, kaszárnyákat, középületeket, temetőket - jegyez25 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/g. 1. * B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/d. 20. dob. 27 GYULAI É. 2000. 57-150. p. 28 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/d. 20. dob. 29 DOBROSSY 1.1980. 38-42. p., IGLÓI Gy. 1997. 280-290. p.