Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

VÁROSFEJLŐDÉS, VÁROSÉPÍTÉSZET

sen háttérbe szorította az is, hogy jogi szempontból csak törvényhatóságokat és községeket ismertek. Az 1886. évi XXI. törvénycikk szerint a törvényhatóságok vármegyék vagy városok (köztük javarészt a korábbi szabad királyi városok), az 1886. évi XXII. törvénycikk szerint pedig a községek a rendezett tanácsú városok, nagy és kisközségek. Jogi szempontból tehát a város nem volt önálló fogalom, hanem két kategóriába tagolódott, melyek között - nagyságtól szinte függetlenül - az volt a különbség, hogy a törvényhatósági jogú város közvetlen kapcsolatban volt az országgyűléssel és a kormánnyal, a csupán községnek minősülő - vármegye alatt elhelyezkedő - rendezett tanácsú város viszont nem. Az építés szabályozásával közigazgatási feladatként a helyi önkormányzatok foglalkoztak, a hatáskörükbe tartozó kérdésekben ún. szabályrendeletet alkothattak. E korábban statútumoknak nevezett rendeletalkotás joga a városokban a XIV-XV. században fejlődött ki, a törvények és a szokásjog hézagait kitöltő jogforrásként szolgáltak és nem lehettek ellentétesek sem a törvényekkei, s nem sérthettek privilegizált jogokat sem. A megyei igazgatás alá rendelt városok szabályrendeletei a XVI. századtól egyre több kérdéskört szabályozó megyei statútumokkal sem lehettek ellentétesek. Az építési szabályrendeletek rendkívül eltérők voltak, elsősorban a tűz elleni - árvíz elleni - védekezést szolgáló, valamint egészségvédelmi és állékonysági szabályokat tartalmaztak, de esetenként már a városszabályozás témaköréhez kapcsolható intézkedéseket is találunk. A kiegyezést követően egyre inkább nyilvánvalóvá vált annak szükségessége, hogy egyes követelmények érvényre juttatását országos hatályú jogszabályok biztosítsák. így időrendben elsőként a tűzrendészet (3365/1869. B. M. sz. rendelet), azután közegészségügyi (1876. évi XIV. tc), majd útszabályozás (1881. évi XLI. tc.) történt országos elvek alapján. Miskolc házakkal, egyéb gazdasági objektumokkal beépített belső területének - mint korábban is említettük - első térképrajza 1817-ben készült, s Domby István nevéhez fűződik. A kataszteri térképet telekkönyv is kiegészíti, amelyben fel vannak tüntetve az utcák szerint egymást követő tulajdonosok, telkeik nagyságának megjelölésével. A térkép és a telekkönyv nem alkalmas arra, hogy megtudjuk a házak számát, azok esetleges jellemzőit, de nem derül ki a város belterületének nagysága sem. Ennek ellenére a várostörténet helyrajzi kutatásának legfontosabb adatbázisa, térképe pedig alkalmas arra, hogy a vá-