Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

határozottan megfogalmazták: „a mélyen tisztelt minisztériumot kérjük, mondja ki városunknak a királyi városok sorába emeltetését". Rámutatnak, hogy ennek előkészületei során a Bécstől függő kamarával már rendkívül előrehaladott állapotban voltak a város megváltását célzó tárgyalásokkal, továbbá az 1840-es évek elején lefolyt nevezetes Szilassy József-féle átfogó vizsgálat eredményeit biztatónak tartották Miskolcra nézve - joggal. A szabad királyi városság érdekében nemcsak arra hivatkoznak, hogy Miskolc milyen régi érdemekkel bír Magyarország történetében. Még az elfogult előterjesztőtől is tényszerű az összegzés: „részt véve mindazon küzdelmekben, melyek a hont, s annak e vidékét oly emlékezetesen zaklatták, a felsőmagyarhoni termesztmények kereskedési forgalmának s helyzetéhez képest a műiparnak is egyik nevezetes pontjává alakult, mindenekfelett pedig a nemzeti nyelv legtisztább s leghívebb őrje századok óta".

42 Mint ahogy az sem tűnik túlzásnak, amikor élénk színekkel ecsetelik: „nem hiányoznak [a város viszonyainak] árnyék oldalai is, melyek örökös akadály gyanánt feküdtek és feküsznek jelenleg is haladási útjában, s illő díszbeni felvirágoztatását hervasztólag lankasztják, rendőri-jogi viszonyaink a legbonyolódottabbak s lehet mondani, a legtökéletlenebbek minden gondolhatok közt, rendelkezett s ítélt felettünk a megye, uradalom s városi tisztviselőség, vagy tulajdonképpen senki sem". Joggal apelláltak arra, hogy az újonnan alakult magyar kormány nem birodalmi, hanem a megyerendszert népképviseleti alapra helyező liberális közigazgatási szempontok alapján fog eljárni, és méltányosabb megváltási összeget fog megállapítani a kamaránál. A város jogállásával kapcsolatos fejtegetések világos, mind az áprilisi törvényeket jól ismerő, mind a helyzetet átérző következtetés levonására juttatták a tanácsot: „elismerjük, hogy a királyi városság kérdése most már részint hiúságnak látszik, részint a régi elavult rendszer típusát viseli magán, más kérelem mindamellett sem marad föl részünkre". Az 1848/23. tc. a szabad királyi városokról rendelkezett, az 1848/24. tc. pedig - mintegy megelőlegezve az 1871. évi községi törvényt

43 - a községi választásokról. Ha mindehhez hozzávesszük a megyei hatóság ideiglenes rendezéséről szóló 16. tc.-et, igazat kell adnunk az átmenetileg „cseberből vederbe" került miskolciaknak: csak az önálló törvényhatóság oldhatta meg összetett problémáikat. A negyvennyolcas törvények ugyanis meghagyták a me42 Megjegyzés: nagyon jó egykorú leírás a város állapotáról: VÖRÖS K. 1977. 31-32. p. 43 Ld. erről Holopcev Péter tanulmányát jelen kötetben.