Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

puskákkal kívánta biztosítani,

13 de a lelkesedésnek még ez sem tudott egyelőre gátat szabni. A sajtó szabadságát kihasználva egymás után láttak napvilágot a miskolci nemzetőrséggel kapcsolatos hírek, tudósítások, néha kissé döcögő ritmikájú, de rendkívül hazafias költemények.

14 A nemzetőrség szervezése más magyarországi nagyvárosokban is hasonlóan ment végbe,

15 azonban a „spontán nemzetőrség" szerveződése (a karhatalmi alakulatoknak törvényi hátteret biztosító 1848/ 22. tc. szentesítése előtt) Miskolcon mutat néhány sajátosságot is. Jellemző, hogy Miskolc nem volt igazi iskolaváros a reformkorban, legalábbis a diákság számaránya, társadalmi súlya jóval alacsonyabb volt, mint Debrecen vagy épp Pest-Buda esetében. Ezzel is magyarázható, hogy a református líceum diákjait a megyei nemzetőrségi választmány „kirostálta" és nem engedélyezte számukra a belépést. A diákok ezt elég nehezen vették tudomásul és iskolai kormányzójukat, az egyébként szintén a választmány tagjává választott Palóczy Lászlót keresték meg: biztosítsa számukra önálló karhatalmi alakulat létrehozását. Indokul pedig felhozták: „Az őrseregbe, részint önállásunk nem lévén, fel nem vétethetünk [...] ezáltal a cselekvés teréről leszoríttatnánk, holott pedig mi is hordhatunk szívünkben szeretett hazánk iránt oly érzést, mely talán önállású polgártársaink honszeretetével is mérkőzhetik, vagy talán haladja is azt". A reformkor nagy tekintélyű politikusa nem vitatta ugyan a fiatalság hazafias lelkesedésének jogosságát, ugyanakkor higgadtan, de határozottan visszautasította kérésüket, mondván: az ő dolguk a tanulás és nem a karhatalom ellátása, ráadásul a heveskedés hosszú távon nem sok jóval kecsegtet.

16 Továbbá a miniszterelnök és az országos katonai irányítás figyelmét is felkeltette a miskolci nemzetőröknek az a Batthyány Lajoshoz intézett panasza, miszerint a városban letelepedett, nyugalmazott es. kir. tisztek részére Bécsben megtiltották a nemzetőrséghez való csatlakozást, pontosabban erre az esetre zsoldjuk megvoná« URBAN A. 1973. 34. p. u Ld. pl. a Miskolczi Értesítő vonatkozó számait, Heilprin Mihály és Garas Samu miskolci nemzetőr-dalait, „A miskolci nemzetőrség" c. röpiratokat, valamint két, a fegyvergyakorlást és a lándzsás oktatást tartalmazó szabályzatokat stb. Ld. pl. SZENDRE1 ]. 1911. IV. köt. 66-67. p. stb. 15 Vö. pl. BALOGH 1.1981. 478-479. p. (Még az 1809-es puskák használata is megegyezett.) Az 1848-49-es helytörténeti (várostörténeti) irodalomból jelen munkához kitűnően használtuk még: MOLNÁR A. 1998.; Ö. KOVÁCS J. - SZEITERT G. 2001. 16 Az ügyre: PLBI. 1998.14-15., 190-193. p.; ill. röviden: SÁFRÁNY M. 1941. 22-23. p.