Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

Horváth Lajost indítja. Iránta - az 1869-es választási veresége

284 ellenére - a több mint egy évtizedes helyi közéleti tevékenysége

285 alapján teljes volt a bizalom. Délen Répászky Lajos, majd Lichtenstein József neve merült fel, de végül is Dálnoky Nagy Barnabás fogadta el a jelöltséget. Velük szemben a balpárt Mocsáry Lajost és Kun Jánost léptette fel.

286 Milyen programok állították szembe a két politikai csoportosulást? A Deák-párt a kiegyezés talaján állt, s bár nem tartotta azt teljesen befejezett vagy tökéletes műnek, de vallotta, hogy többet és jobbat az adott viszonyok között nem lehetett elérni. Úgy látta, a nemzet ura saját sorsának, s noha vannak mulasztások, azokat nemzeti irányban meg lehet szüntetni. A kampány során olyan reformkérdéseket vetett fel, melyekkel szerinte a közvélemény élénkebben foglalkozik: 1) Választási törvény - egészséges alapokon nyugvó Erdélyben és a szűkebb értelemben vett Magyarországon egyaránt alkalmazható általános és szabatos. 2) Általános szavazati jog - nem kell, mert ez a soknyelvű nép még nem ért el a politikai érettség azon fokára, hogy aggodalom nélkül rá lehessen bízni a legalsóbb néprétegekre is ezt az eminens polgárjogot. 3) Az országgyűlés időtartama - 3 helyett 4-5 év, így a teendők célszerűbben beoszthatok és végezhetők. 4) Ipartörvény - a jelenlegi a kisebb iparosok nyomasztó helyzetére nincs tekintettel, ezért a gyakorlati hiányokat és fogyatékosságokat kell kiküszöbölni. 5) Vallásügy - a felekezetek teljes egyenjogúsítása, az önkormányzati jog kifejlesztése, a vallásfelekezeti vagyonok tulajdonjogának tiszteletben tartása. Végső soron annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy az egyházak mindenféle befolyástól mentesek, függetlenek legyenek. Az ellenzék a Deák-pártétól eltérően ítélte meg a kiegyezést. Azt állította, hogy az által a magyar nemzeti lét szűk keretek közé szorult, ezért nyíltan vagy burkoltan magát a közjogi alapot támadta. A valóban meglevő (s adott esetben a kormánypárt által sem tagadott) problémákra nem reformokkal, hanem radikális intézkedésekkel kí2W THURZÓ NAGY L. é. n. IV. 149. p. 285 Erről részletesen ld. SÁNDOR I. 2000. 28ft Borsod, 1872. május 16.