Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

matékosított szenvedélyes hangú levélben fordult a vármegyéhez,

10 kérve, hogy állítson fel egy, a nemzetőrséget szervező és felfegyvérző választmányt. A vármegye ezt azonnal magáévá is tette, elsősorban azért, mert a miskolciak kérelme jogos aggodalmakat fogalmazott meg a nyugalom és a vagyonbiztonság szavatolásával, a külföldi intő példákkal kapcsolatban. A nemzetőrséget, vagyis a lakosság saját soraiból szervezett közbiztonsági szervezetet a „haza polgárainak önkéntes kötelességérzete" hozta létre a miskolciakban is, akik rámutattak, hogy nem akarnak Pest-Buda példájától lemaradni. „A beibátorságnak és rendnek feltartása még sürgetőbben kívánja hazafiúi tisztünk teljesítését" - fejtegették, és a sürgető okok között rámutattak arra, hogy megfelelő rendvédelmi szervek amúgy sem állnak a lakosság szolgálatára, valamint „a különben békés forradalom ezen nehéz napjaiban kül- és belföldi hírek, változó pénzviszonyok nyugtalanító hatása, félreértett osztályérdekek kitörhető küzdései között folyton fegyveres őrködésünk szükséges". A vármegye határozatában méltányolta a miskolciak által megfogalmazott okokat, és az új, közbiztonságot is általában garantáló honvédség felállításába vetett hit megfogalmazása mellett hozzájárult a nemzetőrséget szervező választmány kijelöléséhez.

11 Azon nyomban megkezdték a polgárok közötti toborzást, a miskolci nemzetőrség saját szabályzatának megalkotását. A lelkesedés első hullámának hatására mintegy 700 miskolci jelentette ki csatlakozási szándékát, bár az említett szabályozás leszögezte, hogy a nemzetőrré válás feltétele az „értelmiség - vagyon - különösen pedig a közönségesen ismert becsületesség" volt. A város négy szakasza szerint tanácsnokokat bíztak meg a jelentkezők összeírásával, melyek élére egy-egy, a megyei választmány által megerősített századost állítottak. Március 26-án megtörtént a nemzetőrség felfegyverzése is, a gyakorlatozás mellett április 1-től látták el a rendszeres (elsősorban rendőri-karhatalmi jellegű) őrszolgálatukat.

12 A fegyverzetet a vármegye ugyan az 1809-es nemesi felkelésről maradt, önkritikusan „nem a legjobb, de erős" mordályoknak titulált 1,1 B.-A.-Z. m. Lt. 601/b. 1911/1848. sz. (fakszimilében: ÁRVA F. - RÓZSA Gy., 1998. 33-34. p.) A vármegye és Miskolc viszonyáról a nemzetőrség kérdésében: URBAN A. 1973. 35. p. 11 Idézi pl.: SZENDREI J. 1911. IV. köt. 62-63. p.; ugyanerről más forrás alapján: URBAN A. 1973.17-18. p. 12 A miskolci nemzetőrség alakulásáról, szervezetéről március második felében több egykorú visszaemlékezés is szól: DOBROSSY I. (szerk.) 1998. 124-128. p. (Szűcs Lajos); SÁFRÁNY M. 1941. (Sáfrány Mihály) stb. 1 I