Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET
elit egyértelműen régi vágyai teljesüléseként, politikai programja valóra válásaként értékelte a történteket, 8 továbbá kiemelésre érdemes két lényeges tényező: egyrészt az, hogy a pontos és megbízható pozsonyi, pesti hírek megérkezéséig a közhangulatot Miskolcon is az öröm, az eufória és az optimista várakozás mellett legalább ennyire jellemezte a nyomasztó bizonytalanságtól - főleg a parasztság ki nem elégített úrbéri követeléseinek következményeitől - való félelem. Másrészt, ezzel összefüggésben az a tényező, hogy a forradalmi átalakulást követően a legfontosabb, helyi szinten is megvalósítható feladatnak a nemzetőrség megszervezését tekintették, be sem várva a vonatkozó törvényi felhatalmazás megszületését. Szűcs Miklós mellett pontosan ugyanennek a véleménynek adott hangot a liberális ellenzéktől jóval nagyobb távolságot tartó miskolci ügyvéd, Lukács István is az egykor ellenzéki, majd a kormánypárthoz csatlakozott Ragályi Tamáshoz, a hétszemélyes tábla bírájához intézett március 25-i levelében: „Külpolitikai életünkből említeni kívánom, miként a francia, olasz, német s pesti mozgalmaknak itt ránk nézve is nagy hatása lett, az előkelőket az adózók által támasztható belmozgalom aggasztja, minek némely jelei itt adózó ajkakról hallatszanak is. S ha jól gondolva veszi az ember, miként a közrendű nemesség érdekét az elhíresztelt adó vállalás miatt többé a főbb rendű nemesekével együvé mi se csatolja, sőt az említett adó elvállalásával még ingereli, nyugtalan jövőnek elég, ha helytelen nézünk elébe. Miskolc városába a nép felfegyverzése már munkába vétetett, de elébbi szokott parlagi, rendetlen, elhanyagolt modorába. Különben még eddig valami komolyabb jelenet magát elő nem adta/' 9 A nemzetőrség szervezése valóban sok, előre nem látott nehézséggel járt együtt, az idézett „parlagi" véleményt mégis inkább elfogult szélsőségnek kell betudnunk. Miskolc ugyanis azok közé a városok közé tartozott, ahol a nemzetőrség első alakulatai spontán, valóban társadalmi igényként megfogalmazott kezdeményezés nyomán jöttek létre. Sőt, ezen a téren teljes mértékben a városé volt a kezdeményezés Borsod megyével, továbbá utóbbi kisajátítási törekvéseivel szemben. A miskolci politikai elit március 20-án számos aláírással nyo8 A naplóíró Szűcs Sámuel azért talán kicsit túlzott, amikor minderről megjegyezte: „A kivívott elvek alig egyeztek meg jobban valamely megye s város gondolkozásával, mint Borsod és Miskolcéval. Hol találhattak volna tehát nagyobb rokonszenvre, mint itten?" PLB1.1998. 16. p. 9 MOL. P. 1700. 8. es. 2. sz.