Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁG TELEPÜLÉSRENDSZERÉBEN A XVIII. SZÁZAD ELEJE ÉS A XIX. SZÁZAD KÖZEPE KÖZÖTT Faragó Tamás

melyek a gazdasági életet több pillérre kívánják állítani. E folyamatok az általunk vizsgált időszakban tetemes mértékben tovább erősödnek. Ez nyilván összefügg azzal a ténnyel, hogy adataink szerint a város szőlőterületeinek, pincéinek, valamint szántóinak és állatállományának növekedése korántsem tart lépést a lakosság számának emelkedésével. A népesség és a földművelési, állattartási, szőlőtermesztési lehetőségek növekedésének erősen eltérő üteme (vagyis utóbbiak lemaradása az előbbiek mögött) szükségszerűen vezet oda, hogy sok embernek más, a mezőgazdaságon/szőlőtermelésen túli vagy azt kiegészítő megélhetési forrást kell találnia. Az 1820-as években már körülbelül a háztartások negyede részben vagy egészben kézműves tevékenységből tartja el magát, és nagymértékben gyarapszik a fuvarozásból, kisebb-nagyobb adásvételekből, különböző háziipari tevékenységekből élők száma is. A kézműiparral ellentétben a kereskedelemből főfoglalkozás jellegűen élők száma időszakunkban soha sem jelent tömegeket, a XIX. század 20-30-as éveiben is csak néhány tucatra tehető a számuk. A kereskedők a XVIII. században még főként görögök, az 1840-es években azonban már többségük zsidó és megszaporodnak közöttük a német és magyar eredetűek is.

13 E személyek elenyésző része nagykereskedő, többségük boltos, velük azonban csak Miskolc népességének kis része - a társadalmi elit - áll rendszeres kapcsolatban. Az átlagember ebben az időben ritkán vásárol boltban kapható termékeket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Miskolc népességének nincs igen kiterjedt kapcsolata a kereskedelmi tevékenységgel. A XVIII. század végén a háztartások körülbelül harmada még mindig érintett a bortermelésben (sokan közülük termésük egy részét valószínűleg értékesítik), élelmiszer-vásárlás miatt pedig alighanem a lakosok túlnyomó többségének rendszeresen fel kell keresnie a hetipiacot. Azok, akiknek az ehhez szükséges pénz előteremtéséhez más lehetőségük nincs, napszámos munkát vagy szolgálatot vállalnak. A XIX. század közepére ily módon népes napszámos és szolgaréteg, valamint jelentős számú ipari segéderő (kézműves legények és ina13 Az 1845-ben működő 46 bolt bérlőinek 46 százaléka zsidó, 20 százaléka görög és valamivel több, mint harmada magyar, illetve egyéb (német, illetve szláv) eredetű, főként bevándorolt személy. (Ld. erre nézve a kötetben DOBROSSY I. tanulmányát.)