Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁG TELEPÜLÉSRENDSZERÉBEN A XVIII. SZÁZAD ELEJE ÉS A XIX. SZÁZAD KÖZEPE KÖZÖTT Faragó Tamás

sok) nyer alkalmazást a városban, mely a továbbiakban a születőfélben levő vagy tervezett kapitalista jellegű vállalkozások munkaerőalapjául szolgálhat. A modern vállalkozások előfutárai a diósgyőri uradalom keretein belül a vas- és üvegiparban már a XVIII. század végén megjelennek, majd ezt a XIX. században hol azonnal megszilárduló, hol csak egy-két évtizedig megkapaszkodni bíró további vállalkozások (nyomda, kőedénygyár, gépgyár, gőzmalmok) követik. Az 1840-es évekre esik a pénzügyi intézményrendszer átalakulásának, modernizálódásának kezdete is. Bár az előbbiekben azt hangsúlyoztuk, hogy a miskolci népesség, társadalom és gazdaságban számos párhuzamosan, de nem azonos ütemben folyó változás tapasztalható egy időpontban, melyeknek ritmusa, ütemezése eltérő, azért ezeket együttesen nézve az a benyomásunk, hogy az általunk vizsgált másfél évszázadon belül valahol a napóleoni háborúk végével egy kisebb korszakhatár húzható. Az évekig tartó és a - főként kézművesekből, napszámosokból és szolgákból összetevődő - katolikus bevándorlást nagyrészt viszszafogó gazdasági dekonjunktúra, az 1820-as évektől sűrűsödni kezdő halandósági válságok, a görög kereskedők fokozatos eltűnése párhuzamosan a zsidóság betelepedésének felgyorsulásával egy új korszak kezdetét jelzi: a gazdaság és a társadalom modernizációjának - vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy az átalakulási válságnak a kezdetét. Válságot mondtunk, de nem pusztán azért nevezzük így, mert a népességi folyamatokban ilyen jelenségeket látunk. Számos más téren is sejthetők feszültségek. Míg a XVIII. század a város és a táj „belakásával", adottságainak kiélésével jellemezhető a régóta ismert és elfogadott értékrendszereknek, ismereteknek, életmódnak, túlélési technikáknak és társadalomszerveződési formáknak megfelelően, addig a XLX. század elején a lakosság számottevő része sorozatosan kellemetlen és/vagy új jelenségek sorozatával találja magát szembe. Pénzleértékelést, adóemelést, egyesek társadalmi lecsúszását, mások felemelkedését, a régóta ismert megélhetési források szűkülését, új foglalkozások, új életformák és ezek talán még az eddigieknél is masabb, idegenebb képviselőinek (vállalkozó, a külföldi származású/képzettségű szakember, a zsidóság, hivatásos értelmiségiek, a nagyvárosi szegények) tömeges megjelenését tapasztalja. Az életet befolyásoló szervezetek, intézmények egy része is átalakuló-