Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁG TELEPÜLÉSRENDSZERÉBEN A XVIII. SZÁZAD ELEJE ÉS A XIX. SZÁZAD KÖZEPE KÖZÖTT Faragó Tamás

ahol a származás, az öröklött előjogok szerepe hátrább szorul, az egyéni teljesítményé, a vagyoné, a szakmai képességeké pedig felértékelődik.

9 Miskolc gazdasági életének fejlődése hasonlóképpen vargabetűkkel jellemezhető (bár itt még sok a fehér folt ismereteinkben). A lakosság élelmezése - a gabonaellátottság - alapkérdése minden nagyobb népességgel rendelkező városnak a középkorban és az újkorban. Gyimesi Sándor szerint

10 a XVII. század végén Miskolc lakossága 95 százalékban a szükségesnél kevesebb gabonával rendelkezik vagy egyáltalán nincs saját termése, így a piacra utalt. Az 1778. évi rossz termés alkalmával ehhez közeli arányokat látunk: Miskolc és a környékbeli települések esetében a kenyérgabona-szükséglet 88, a takarmánygabona 98 százaléka hiányzik.

11 Noha XVIII. századi forrásaink kicsi, de egyáltalán nem elhanyagolható mértékű földművelést és állattenyésztést sejtetnek, ennek jelentős része a nemesek és a város kezelésében működik és önmagában Miskolc hús- és gabonabeli önellátására - különösen a mezőgazdasági termelésben részt nem vevők esetében - nem elégséges. A városnak a XVIII-XLX. században egyre növekvő mértékben élelmiszer-behozatalra és az ezt biztosító piaci forgalomra kell támaszkodnia. Az ehhez szükséges jövedelem megtermelője, a város és a társadalom gazdasági húzóágazata a késő középkortól kezdve a XVII. század végéig Szakály Ferenc és Gyulai Éva megállapítása szerint a bortermelés.

12 Az élelmiszer-behozatal és a lakosok vagyonosodása, társadalmi emelkedése elsősorban ezen alapszik. Már ebben az időben is megfigyelhető azonban, hogy szaporodnak a különböző ipari tevékenységekkel foglalkozó rétegek a városban - megjelennek azok a tendenciák, 9 Természetesen mindez csak az élet bizonyos területeire (főként a gazdaságra) nézve mondható érvényesnek, és ott is szakterületenként eltérő mértékben. A politikában, a közigazgatásban, az egyházi intézményekben és néhány hagyományos kézműves mesterségben a régi családok presztízse és kapcsolatrendszereinek előnyei még hosszú-hosszú évtizedekig továbbélnek. 10 GYIMESI S. 1967. 484-487. p. 11 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b I. II. 49. A miskolci járás többi településén azonban jóval kedvezőbb a gabonaellátottság, a hiányok csak 32-35 százalékosak, vagyis a járás és Nagy-Miskolc együttesen a XVIII. század végén szükségleteinek közel felét fedezni tudja még egy rossz termésű évben is. 12 SZAKÁLY F. 1998, GYULAI É. 1995.