Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁG TELEPÜLÉSRENDSZERÉBEN A XVIII. SZÁZAD ELEJE ÉS A XIX. SZÁZAD KÖZEPE KÖZÖTT Faragó Tamás

azonban igen nehéz, mivel többségük nem adófizető, egy kisebb részük pedig az összeírásokban a zsellér egyre inkább semmitmondó, kiüresedő jogi kategóriájába sorolódik be. Számszerű adatokat adó forrásainkat megvizsgálva azt látjuk, hogy a XVII. század végén még 60 százalékot kitevő nemesség aránya az 1780-as évek közepén 35 százalékra, a XIX. század közepén pedig feltehetőleg már kicsivel 30 százalék alá süllyed, ezzel szemben komoly méretekben gyarapszik a kézművesek, és a különböző státusú és foglalkozású egyéb adófizető rétegek aránya. (Az adófizetők száma az 1820-as években az 1710-eshez képest körülbelül hatszorosára becsülhető, vagyis némileg meghaladja még a népességnövekedés addig kiemelkedően magas ütemét is.) A demográfiai nyomás - a gyermekek (az örökösök) birtokok és vagyonok aprózódását jelentő szaporodása - túlélési stratégiák kidolgozására serkenti a társadalmi pozícióját megőrizni kívánó, felerészben nemesi kiváltságokkal rendelkező református őslakosságot. Ezzel szemben a jórészt nincstelen, vagy szerény anyagi háttérrel, ám nagy tervekkel érkező, bizonyítani akaró bevándorlók nem örököseik számára összpontosítják figyelmüket, hanem társadalmi pozíciókat akarnak elérni (lévén, hogy megőrizni nem nagyon van mit). A két csoport - az őslakosság és a jövevények - története a XVLII-XIX. század fordulójától egyre határozottabban elválik egymástól. A társadalmi pozícióikat védő reformátusok soraiban a XIX. század elején megjelenik a születéskorlátozás (és ezzel, mint társadalmi réteg, önmagukat további térvesztésre ítélik), másrészt különböző társadalmi mozgások, kiútkeresések indulnak el tagjaik között. Az 1820-30as években már figyelemre méltó számú református nemesi származású értelmiségit és kézművest találunk, de a lecsúszó egzisztenciák, a kapások soraiban is tömegesen jelennek meg a nemesek képviselői. Az 1840-es évek elejére egy differenciálódó-félben levő társadalom formálódik ki Miskolcon, ahol az együtt élő családi-háztartási csoportokat képviselő családfők rendi állása, vagyoni helyzete, presztízse már koránt sincs mindig összhangban egymással és ugyanez mondható el a gyakran különböző társadalmi rétegekből érkező házasfelekről is. Mindez azt jelenti, hogy a hagyományos társadalmi rend, a hagyományos társadalmi hierarchia szétesőben van, fokozatosan kialakulnak az alapjai egy olyan új rendszernek,