Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET

térségünkben, s milyen pánikot okozott közöttük a kolera. Több százra tehető azok száma, akik 1849-ben a nem hatásos gyógykezelés után, vagy a kezelés hiányában elhunytak. Nem készültek feljegyzések arról, hogy hány katonát kezeltek az ispotályban, mindössze azoknak a nevét tudjuk, akik 1848-ban és 1849-ben Miskolcon meghaltak, s ortodox szertartással, a helyi pópa temetett el. Ez a szám nagyságrendekkel különbözik attól, amit Szűcs Sámuel, majd Szendrei János közöl. Szendrei közlése szerint 1849. június 29-én Péter Pál napján „az orosz sereg Miskolczra valósággal be is jött, s a főerő csak július 10-e körül vonult ki. A sereg élén Paskievics herceg állott, véle valának az orosz czár fia Constantin herceg, Grf. Szirmay István, Tamás cs. biztos: g. Zichy Ferenc országos fő biztos, Nagy Ferencz, a d. győri uradalom ügyésze, ki a múlt héten még Schultzig cs. tábornok seregével ment ki Miskolczról. Az orosz sereg rémítő cholerát hozott magával, határunkra pedig pusztítást. Az oroszok haltak, naponkint százon felül is, annyira, hogy kevés napok lefolyása alatt ezerek estek áldozatul, s a halál öldöklő angyala nem kímélte a lakosokat sem, kik közül az orosz sereg bejövetele előtt is számosan haltak el, városunk egy irtóztató kórtanya, s nagyszerű temető hely lőn, hol a halál legrémitőbb alakban dühöngött a magán házakon kívül a tanodák, iparosok áru színei betegekkel teltek meg. Légünk meg vala vesztegetve. Ennyi kár Miskolczot még tán a tatár járásban sem érte. ... (1849) július 15-ig már egy pár ezer orosz katonát elvitt a cholera. Leginkább a görögök tetemvári, s a reformátusok ugyan csak ott lévő sírkertébe, a mindszenti temetőbe a kavicsos domb mellé és a szántó földekbe takaríttattak el. Ily rémítő halandóságukra sokat tehetett az élelem rosszasága, a tisztátlanság, és az égalj változtatás, a nyers uborkát, tököt szélűben ették, a szőllőt ételökben főzték."

399 A naplójegyzetekkel szemben a halotti anyakönyv 1848-ban 14, 1849-ben 19 temetést regisztrált, amely nem tér el egy átlagos évi halandóságtól. Ezekből az adatokból - ha csak nem írták be az anyakönyvbe - nem derül ki, hogy a városban és környékén kolerajárvány pusztított. 1849-ben öt helyi lakos hunyt el kolerában. Ami 399 SZENDREI J. 1911. 133-134. p.