Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET
a katonahalottakat, s az ortodox vallásúakat illeti, 1848-ban Grabovszky Miklós a császári és királyi közös hadsereg őrnagya hunyt el, s közülük egy volt magyar, hat pedig a cári orosz hadsereg katonája, vagy tisztje. Van olyan bejegyzés, mi szerint az ortodox miskolci lelkész mellett orosz tábori papok is temettek. Elképzelhető, hogy akiket az ispotályban kezeltek, s eközben haltak meg, a kórházból történő temetés miatt adataikat ismerték, s ezért anyakönyvezték őket. Akik katonai táborban, szántóföldön, szőlőkben, vagy erdőkben haltak meg - nevüket nem feljegyezve - tömegsírban (tömegsírokban) hantolták el. Az anyakönyvben dokumentáltak és a kortársak leírásában szereplő több ezres halotti szám között a különbség így is elfogadhatatlanul nagy. 400 A felekezeti alapon született, de a gyakorlatban felekezeti hovatartozástól függetlenül fogadó görög ispotály megszűnésének időpontja ismeretlen. Egyik oka kétségkívül az lehetett, hogy a vallási közösség kihalásával nem volt rá igény. A másik ok lehetett jogi, rendeleti megalapozottságú. A nem magán, tehát intézményhez kötött nyilvános betegápolásban az 1855-ös év jelentett határkövet. Ekkor született meg az a rendelet, amely alapján elkülöníthetővé váltak a menházak, vagy ápoldák a nyilvános közkórházaktól. (A megfogalmazás, vagy kategorizálás előbbi esetben körvonalazza a meghatározott egyének körét, a második esetben tekintet nélkül mindenkire kiterjeszti a betegápolás természetességét. Ha vagyontalan betegről volt szó „az ápolási-gondozási költséget egy erre a célra létesített országos alap biztosította.) Miskolc első közkórháza a Tetemváron lévő várszerű, ódon épületben, az egykori katonai ispotályban alakult meg 1856. február 10-én. Ez a város tulajdonát képező objektum közel volt a fél évszázadon keresztül működő, görög kereskedők közössége által fenntartott ispotályhoz. Az épület öt szobájában 20 ágyat szereltek fel, s 1858-ig itt működött a város első közkórháza. 401 400 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 2. 471-474. p. 401 DOBROSSY I. 1996. 231-233. p.
