Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET

két oldalán az eredetinél tágasabb oldalhajót nyitottak, kétemeletes karzattal beépítve. Bár a régi faoltárt a tűzvészből kimenekítették, a megújult templomba nem helyezték vissza, hanem olasz építésszel kőoltárt készíttettek, amely klasszicizáló jelleggel az ókori görög szentély homlokzatát mintázta. Noha még mindig számos gyülekezeti tag ellenezte, Jézus feltámadását ábrázoló oltárképet festetett az egyházközség. Az északnyugati beszögellésben sekrestyét építettek, lehetővé téve ez által a szószékfeljáró elkészítését. Végül pedig tornyot is kapott a templom, még nem a mai méretében. Az új épületet 1820. október 15-én szentelték fel.

311 Az újabb, 1843. évi tűzvész során a zsindelytető elhamvadt, ekkor cseréptetővel fedték be a templomot. Az 1817-ben megégett orgona helyett 1845-ben Zimmermann lőcsei mester épített új, 14 változatú hangszert.

312 A miskolci evangélikusok az anyaegyházzá szerveződés előtt már fogadtak Eperjesről egy magántanítót gyermekeik tanítására. A rendelkezésünkre álló források szerint 1772-től tanított Miskolcon. Nyilvános iskolájuk nem lehetett, magánházaknál béreltek helyet a tanítónak, ahol az oktatás is folyt. Mindhárom városbeli evangélikus nemzetiség nyelvén oktatott - bizonyára vallási alapismereteket - s tanított latin grammatikát is. Az önálló egyházközségi szervezet és gyülekezeti élet kiépítésében fontos helyet foglalt el az iskolaügy. Az elvi szempontokat Metzner Károly egyházközségi felügyelő fogalmazta meg.

313 Igaz, hogy „utasítása" kora sajátos nevelési eszményét tükrözi, de a lényeget illetően az evangélikus egyház monográfusai félreértették.

314 Ugyanis Metzner nem a „feudális rendi társadalom" jegyében fejtette ki nézeteit, még kevésbé a származás alapján. Nem visszafelé, hanem előre tekint: az iskolázásban a közvetlen hasznosság elvét kell érvényesíteni, azt kell tanítani, aminek majd a gyermek hasznát veszi. Nem azt kell tekinteni, hogy milyen családban született a gyermek, hanem azt, hogy mire. „Három osztályba sorozandó tehát a mi ifjúságunk is, az elsőt elfoglalandják a mezei 311 ZELENKA P. 1883. 94-95. pp. SZEBIK I.-VÀRHEGYI M. 1983. 59-65. p. 312 ZELENKA P. 1883. 94-97. p. 313 ZELENKA P. 1883. 123-131. p. 314 SZEBIK I.-VÁRHEGYI I. 1983. 38. p.