Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET

házhoz tartoznia sem. Az egyház azonban, mint jól kiépült intézmény, a modern humanizmusnak megfelelő keretet adhat. Mert ha a dogmák tekintélye meg is ingott, a keresztyén morál még mindig mély tiszteletben részesült. A politikai község - jelen esetben Miskolc város - és az egyházközség sajátos szimbiózisának, a corpus christianum világának felbomlása a XIX. századra esik. Ebben meghatározó szerepet játszott a teológiai szemléletváltás. A város társadalmának és az egyháznak életét azonban még sokáig nem lehetett mereven elválasztani egymástól. A polgári élet eseményei egyben egyházi események is voltak. A gyermekszületés - keresztelés, házasságkötés - esküvő és halálozás - temetés, amelyek leginkább megőrizték ezt a kötődést, hordozzák talán legjobban a corpus christianum jellemzőit. A kegyességben, a személyes vallásosság területén változás történt, amit az „értelmes hit - vallásos értelem" Kazinczy Ferenc által meghatározott fogalmával jellemezhetünk a legjobban. A corpus christianum bomlásához az is hozzájárult, hogy a város felekezeti homogenitása megtört. Ámbár az 1781-ben kiadott Türelmi Rendelet Miskolc református lakosságát még mindig jelentős többségben találta a városban élő más felekezetekkel szemben.

73 A reformátusság között a nemesek száma igen jelentős volt. Az 1819. évi adatok szerint a nemesek 4164, a nemtelenek 5126 főt számláltak. Valószínűleg ennek tulajdoníthatjuk, hogy a reformátusság a város közigazgatási és politikai életének irányítását korszakunkban végig a kezében tartotta. A református eklézsia életében kiemelkedő szerepet játszottak azok a művelt nemesek, akik a városi, a megyei vagy éppen az országos közéletben is rangos helyet foglaltak el. A Négyesi Szepessyek a XVIII. század folyamán voltak támaszai a gyülekezetnek, István főkurátori tevékenysége az eklézsia lelki-szellemi-anyagi épülésének kiemelkedő szakasza. Szepessy Zsigmond nyugalmazott kapitány szintén nagy támogatója az eklézsiának, Ferenc pedig az új templom telkének adományozásával koronázta meg 1784-ben családja pártfogó tevékenységét. A Vay család több főgondnokot is