Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET

„polgári aktivitásban",

50 mint ami válasz a közösségtől, illetve az azt reprezentáló intézményektől nyert áldásokért. Ennek a legtöbbször hangot is adnak a végrendeletekben.

51 Az adakozó miskolci reformátusok tehát a közösség javára tett adományaikkal tulajdonképpen önmagukra, hagyatékaikkal utódaikra visszaháruló áldások lehetőségét teremtették meg. Ez a közgondolkodás pedig vitathatatlanul kegyességi forrásokból táplálkozott. De milyen források, közvetítők nyomán formálódott a miskolci reformátusság személyes vallásossága? Kézenfekvőnek tűnik válaszként a lelkipásztorok személyére utalni. Minthogy a megvizsgált végrendelkezők részben írástudatlanok voltak, tehát egyéni olvasással nem nevelhették kegyességüket, a nyilvános igehirdetésben kell keresnünk a legnagyobb formáló erőt. Akkor is így van ez, ha éppen a XVni. században terjed el szélesebb körben a házi- és családi áhítatok gyakorlása, főként ott, ahol nyilvános istentiszteletet nem lehetett tartani a királyi rendelet következtében. Nem áll módunkban a miskolci lelkipásztorok igehirdetéseinek elemzése, mert a XVIII. században ilyenek nem jelenhettek meg, kéziratban pedig nem ismeretesek. Egyedül Szalay Sámuelnek tekinthetünk bele az 1786-ban kiadott, püspöki tisztében Taktabájon elmondott templomszentelő beszédébe.

52 A prédikáció a református ortodoxia jegyében született ugyan, amennyiben hitvallásos alapon nyugvó tételes bibliamagyarázat. De jellemző, hogy Szalay a térden való imádkozást nem tartja „pápista dolognak", hanem kifejti, hogy „... ez a térdhajtás az Isten felséges, szentséges voltához illendő magok viselése a keresztyén könyörgő embereknek".

53 Egészen meglepő - mert egyáltalán nem szokványos - hogy a miskolci reformátusoknak igen szoros kapcsolatuk volt Pozsonnyal. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint diákokat taníttattak ott az eklézsia költségén, iskolájukba pedig többször onnan hívtak segédtanárt.

54 Pozsony pedig ezekben az években a hazai pietizmus jeles 50 BALOGH J. 1999. 46. p. 51 SRK. Lt. R. B. I. 5/1. doboz, No. 239. 52 SZALAY S. 1786. 53 SZALAY S. 1786. 22. p. 54 SRKN Kt. 4335. No. 104., 109.