Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

helyük is jól elkülöníthetően, a Szirma utcában volt. Jelenlétüket a város mindenféle módon igyekezett korlátozni. 1724-ben arról értesülhetünk, hogy a házak közötti „kalyibák" építését csak a településen kívül engedélyezték. Aki ezen rendeletet nem követte, az 40 botütéssel számolhatott. Nyilvánvalóan a céhbeliek őket sem nézték jó szemmel, hiszen - kézműves tevékenységük révén - konkurenciát is jelentettek. Éppen ezért a tanács, a lakatosmesterek kérésének megfelelően elrendelte, hogy a városban tartózkodó cigányok csak saját sátraikban folytathatták tevékenységüket, ami nyilván ellenőrizhető volt. Az 1740. évi szabályozás szerint a cigányok piaci csizmavasalást továbbra is végeztek, amire egy tiltó rendelet nyomán következtethetünk.

51 A görögökhöz és a zsidókhoz hasonlóan a cigányok is kisszámú csoportot alkottak, hiszen például az 1759. évi összeírásban csupán 16 család neve szerepelt. Életmódjukra jellemzően megemlíthető, hogy egynek sem volt lova. Ennek okát egy 1758. évi vármegyei rendelet alapján konkrétabban megnevezhetjük. Gömör és Nógrád példájára hivatkozva tiltották el a cigányokat Borsodban is a lótartásról. A hivatalos szövegben és feltételezhetően a mentalitásban is a cigányokat a koldusokkal együtt tartották számon, mivel ők „helységről helységre" vándoroltak. Szintén a szomszédos megyék rendelkezéseire hivatkozva tartották fontos célnak, hogy ezt az életformát, a koldusokhoz és cigányokhoz kapcsolt lopásokat, bizonyítékok alapján szüntessék meg. Az 1758. évtől Borsod megyében a cigányokat földesúri joghatóság alá rendelték, bár őket addig is a „lakosokhoz" számították. A lótartás megtiltása nyilvánvalóan a cigányok mozgáskorlátozását is jelentette. Mindezt a következőképpen indokolták: „mivel azokat meg nem engedett kereskedéssel szerzik, s ezzel az adózóknak sok kárt okoznak, s mivel lovaikon járnak rabolni is, csak úgy tarthatják meg, ha szent György vértanú ünnepéig a csavargó életet folytató cigányok a lovaikat elkobzás terhe alatt kezeiktől a fenti határnapig a vármegyei tisztségviselők, vagy a földesúr által elidegenítik. A letelepedett cigányok a földesúr írásos engedélyével a földesúr birtokterületén lovat tarthatnak. A birtok joghatóságán kívül tilos lóval helységről helységre járni: A földesúr birtokán belül azonban 51 LEVELES E. 1929. 77. p.; TÓTH P.-BARSI J. 1989. 70. p.; TÓTH P. 1981. 41. p.