Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

megengedett." A feudális rendi szabályozás egy jóval későbbi, 1783. évi statútum szerint a következő eredményre vezetett: „A cigány nép megrendszabályozása végett kiküldött bizottság eddigi tapasztalatairól írásbeli jelentést küldött be, amiben az áll, hogy a cigányok okosan alkalmazkodtak az uradalmi, a hagyományos paraszti és az iparos életformához. A borért és a dohányért készpénzzel fizetnek, a muzsikálást, s más művészeteket is, tovább gyakorolják, a tisztességes életet megőrizték, s így a jövőjüket biztosították."

52 A forrás szerint a cigányok helyhezkötése, hatósági ellenőrzése állami, megyei, tanácsi szempontból sikeres volt, a mindennapi valóság szintjén azonban már nem. Az egyébként igen kevés információt közlő, 1759. évi összeírásból csupán az emelhető ki, hogy egy fő 3 fiával együtt élt. Valószínűleg ők is állandóan költözködő cigány családok lehettek, hiszen 6 évvel később a felsorolt 19 név, háztartásfő közül csupán 8 név volt azonosítható a korábbi felvétel adataival. Tehát népességük kb. 40-50%-a kicserélődött. Valamivel több ismeretünk lehet az 1768. évi cigányösszeírás alapján, bár számuk ekkor sem sok, mert csupán 17 nevet soroltak fel.

53 A korai halálozásra utalhat az, hogy átlagéletkoruk 36 év volt. Csak két családnál nem jelöltek gyerekszámot, egyébként 3 az átlagos gyerekszám. A fiúk többségben voltak (27 fiú és 22 lány). Egy katolikus, 7 gyerekes kovácsnak volt a legnagyobb családja. Miskolc református jellegének megfelelően, közülük 14 család ehhez a felekezethez, 3 pedig a római katolikusokhoz tartozott. Egyébként a hagyományos kovács (9 fő) és muzsikus (6 fő) mesterséget űzték, egy 76 éves családfőt pedig „nyomorék" öregembernek jelöltek meg az összeírásban. FOGLALKOZÁS, VAGYON A társadalomról alkotható makroképet igen távoli, de nélkülözhetetlen pillanatfelvételeket tartalmazó adó- és nép összeírások alapján lehet megrajzolni. A bőségesen rendelkezésre álló összeírások, a nyilvánvaló és közismertnek tekinthető hiányosságaik ellenére 52 TÓTH P.-BARSI J. 1989. 101., 134. p. 53 B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1501/b. XXI. X. 109.