Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET REFORMÁTUS EGYHÄZ A katolikus restauráció legfőbb politikai bázisát a Habsburg abszolutizmus képezte. A nemzet szabadsága korlátozásának és a hazai protestantizmus visszaszorításának, illetve megsemmisítésének programja ugyanazon hatalmi formációban gyökerezett. A török kiűzésének örömére rá sem ébredhetett a felszabadított területeken élő, túlnyomólag protestáns lakosság, mert a beszállásolt katonaság erőszakosságainak kiszolgáltatva, sem személyi, sem vagyoni biztonságot nem tapasztalt, ráadásul vallásgyakorlata miatt is üldözést szenvedett. A protestánsok jogait védő országgyűlési rendelkezések egyrészt az Explanatio Leopoldina értelmezésében kifejezetten protestánsellenes hangsúlyt kaptak, másrészt ideiglenessé nyilvánította azokat az uralkodó, s csak kegyelemből tartotta fenn érvényüket. Az 1702-ben kiadott királyi rendelet ki is mondta nyíltan, hogy a kegyelemből nyert vallásszabadság nem tarthat örökké. Az általános elégedetlenség a hegyaljai kuruc mozgalmakban, majd pedig Rákóczi Ferenc szabadságharcában robbant ki. Rákóczi mozgalmától a vallásügyi kérdések elrendezését is remélte a protestáns országlakosság. A szabadságharcot követő kompromisszumos béke a vallásügy kérdéseinek elintézését az összehívandó országgyűlésre halasztotta. Az 1714-1715-i országgyűlésen a vallásügy kérdéseit a katolikus többség és a protestáns kisebbség igen éles viták közepette tárgyalta. Az 1715. évi XXX. törvénycikk az uralkodó kegyelméből érvényesnek mondta ki az 1681. és 1687. évi vonatkozó törvényeket, de megtiltotta a vallási sérelmek országgyűlésen való tárgyalását. A sérelmek megvizsgálására és a vitás kérdések rendezésére királyi vegyes bizottságot küldött ki katolikus, református és evangélikus nemesekből. Az országgyűlés a vallásügy kérdését ezzel a fel-