Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET

ségjogok közé sorolta, ami a protestánsok számára igen kedvezőtlen volt, mert testületileg nem fordulhattak az uralkodóhoz, hanem csak egyénileg. Ez egyben azt a lehetőséget is jelentette, hogy a két protestáns felekezet - mint szervezett közösség, mint intézmény az állam szempontjából hivatalosan megszűnik. Ettől kezdve 1791ig, az uralkodók, élve a rájuk ruházott joggal, a protestánsok helyzetét rendeletekkel szabályozták. A királyi rendeletek 1781-ig a protestáns vallásgyakorlat visszaszorításának jegyében születtek meg. A miskolci református egyház természetesen nem függetleníthette életét a külső politikai helyzettől. Ellenkezőleg, annak befolyása a város reformátusságának életében folytonosan érvényesült. Az egyházközség, a megelőző másfél század során kiépült szervezetében, lényegében a város társadalmával teljes egységben élt. Város és egyház, polgári és szakrális közösség határai egybeestek továbbra is. Miskolc vezetőtestülete egyben a helyi eklézsia felelős kormányzója és gondviselője. A református vallásgyakorlat csorbítatlan megőrzése - az adott politikai helyzetben - összefüggésben volt a vallási homogenitás fenntartásával. Annál is inkább, mert a római katolikus egyház a XVÏÏL század első évtizedétől kezdve következetesen törekedett a városban a térnyerésre. Megvolt a belső bázisa is, amennyiben Mindszenten mintegy 20, Miskolcon pedig 9 római katolikus család élt a század első évtizedeiben.

1 Ennek természetesen csak az adott politikai körülmények között volt súlya, hiszen a reformátusok számához képest - 4-5 ezer fő

2 - igen elenyésző arányt képviseltek, még akkor is, ha a borsodi alispán és főjegyző közéjük tartozott.

3 Kezdeményezésüket a minoriták Miskolcra telepítése tárgyában, a legbefolyásosabb politikai erők támogatása folytán, 1728ban siker koronázta.

4 A református magisztrátus ezekben az években mindent megtett a katolikus térnyerés megakadályozása érdekében. Teljes egyhangúsággal rendelte el a tanács 1725-ben, hogy a katolikusok az Újváros utcában nem építhetnek templomot, sőt ke1 SZENDREI J. 1904. 367-387. p. 2 MARJALAKI KISS L. 1930. 4. p. 3 SOÓS I. 1985. 136. p. 4 Szendrei János azon megállapítása, hogy ez a siker a rendfőnök diétái szentbeszéde hatásának eredménye, romantikus túlzás. SZENDREI J. 1904. 371-372. pp.