Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS

szerelmes verseket, történelmi tárgyú prózai munkákat, s Telegdy Pálnak egy drámakísérletét másolták be, a hozzájuk kapcsolható, komoly kritikai érzékről tanúskodó bírálatokkal együtt. Szúcs Sámuel szerint 1838-ban az olvasó társaságnak és az önképzőkörnek már 35 tagja volt, amely Kilián István számításai alapján a felső osztályosok mintegy negyedét jelentette, s akik a két év alatt 121 új magyar nyelvű könyvet szereztek be.

313 Az 1836. év jelképes változást is hozott Miskolc városa életében. Ősszel „Városunkban most készült lámpák először gyújtattak meg. Északi fény volt." - összegezte véleményét Szűcs Sámuel. A lámpagyújtás mintegy szimbolizálta azokat a változtatásokat, amelyeket a település vezetői támogattak, s amelyekben a miskolci polgárok szándékai is benne foglaltattak. 1842 szeptemberében az iskolaszék tárgyalta az olvasó társaság ügyét. Egy májusi incidens nyomán (feltehetően egy Demjén István nevű tanuló illetlen viselkedése miatt, amelyet egyébként az iskolaszék elítélt) Regéczy professzor lemondott a tanár-elnöki pozícióról, s szükségesnek látszott az alapszabály áttekintése is. A határozat jól tükrözte az iskolatanács véleményét, amikor kimondta: „ezen társaságot az elmék és gondolatok kiképzése, tanulóink szellemi kímélése, szorgalmuk kifejtésében olly czélszerűnek és szükségesnek látja, hogy...ezen intézet előmenetelére ... minden célszerű módokat elkövetend..." 1843. júniusában már az iskolai tanács elé került a levéltárban megőrzött, fent ismertetett módosított alapszabály. Regéczy Nagy István az iskolai olvasó- és önképzőkör megszervezését követően a városban szerveződő egyesületek létrejötténél is bábáskodott. 1837. március 17-én tartotta első közgyűlését a miskolci polgári egyesület, amelyen Regéczy elnökölt.

314 A március 8án kilenc polgár ötletéből létrejött, s elsősorban iparosokból (szabó, szűcs, gyertyaöntő, festő) szerveződő társaság alapeszméje az önművelés és az érdekvédelem, valamint az önsegélyezés volt.

315 A társaság létszáma gyorsan nőtt: az 1838-ra az induló 46 fő helyett 313 KILIÁN I. 1972. 19. p. 314 FÜLÖP G. 1978. 98. p. 315 Társalkodó 1838. 35. sz. 134-135. p., valamint Társalkodó 1838. 49. sz. 189-190.