Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

mert szerintük megkárosították az „égettbor árusítását" szabályozó bérleti rendelkezést. Ebben a konfliktusban is ráismerhetünk arra, hogy a helyi rendelettel szemben, a magánszemélyeknek érdekében állt a zsidókkal való üzleti kapcsolat. A vármegyei hatóság segítségével Szepessyné sikerrel védte meg a pálinkafőző zsidókat, annyira, hogy még 15 év múlva is találunk erre a tevékenységre vonatkozó megyesaljai adatot.

43 A görögökhöz hasonlóan a zsidók is kereskedő-társaságba tömörültek. A városi hiányfunkcióknak megfelelően, a zsidók 4 boltot is béreltek 1742-ben. Jogi és társadalmi kirekesztettségük nagyobb volt, mint a görögöké, hiszen ők például tulajdonosként ingatlant nem szerezhettek. Az első letelepedők egyébként taksás telkeken laktak a központi Piac utcában, ami természetesen az üzleti tevékenység miatt is fontos volt. Ugyanitt volt az imaházuk is.

44 Egyes esetekben a megyei és a Miskolc városi ellenérdekek is felfedezhetőek voltak a gazdasági élet szabályozásában. Az egyik 1728. évi statútum szerint a miskolci mészárosok figyelmen kívül hagyták a megyei limitációkat, amely gyakorlat ellen a megye azt is hangsúlyozta, hogy vegyék figyelembe a zsidók kóserhúsmérési igényeit is, vagy pedig engedélyezzék számukra a saját mészárszék működtetését. A rendelet mögötti szándékok elsősorban a zsidók hasznos tevékenységével lehettek kapcsolatosak, tehát azt nem feltétlenül a vallási türelmesség megnyilvánulásaként kell értelmeznünk. Királyi, helytartótanácsi és kamarai utasításokra is hivatkozva, továbbra is határokat akartak szabni a görögök és a zsidók kereskedelmi tevékenységének. A szándék lényege majdnem mindig az volt, hogy az idegen kereskedők csak a befogadók szempontjából hasznosnak ítélt mértékben és körben tevékenykedhettek. így 1728-ban arról is rendelkeztek, hogy a görögök és a zsidók kezén lévő aszúbor, az azzal való üzletelés az egyéb adófizetőket megkárosítja. A szolgabírók feladata volt, hogy az ilyen birtoklások után nyomozzanak. Az aszúszőlő felvásárlásáról, az aszúbort készítő, hamisító görögökről és zsidókról írtak és rendelkeztek a későbbi évtizedekben is, ami arra utalt, hogy a statú43 LEVELES E. 1929. 76-77. p. 44 LEVELES E. 1929. 76-77. p.