Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

tumoknak sokszor nem volt gyakorlati érvényessége. Jelentős társadalmi veszélyt láthattak a zsidó pálinkamérők hitelezési tevékenységében is. A végső eladósodást akarták megállítani, amikor 1767ben megszabták, hogy „csak öt máriásért, akár ételben, italban, vagy készpénzben számolva" mérhettek a zsidók pálinkát, sőt, a szolgáknak még alacsonyabb értékben. Általában megtiltották a zsidók hitelezési tevékenységét is. Ennek ellenőrzése a járási szolgabírók feladata volt, valamint az is, hogy gondoskodniuk kellett az adósságok törlesztéséről. A minden bizonnyal tömeges és napi italozás, sőt alkoholizálás korlátozása során „az adózó lakosok feleségeit" is meghallgatták, akik szerint a helyzet javításának módja az lehetett volna, ha a zsidó kocsmárosoktól italt vásárolnak és azért kötelezően természetben vagy pénzben fizettek volna.

45 A görögök védelmében az uradalom rendszerint fellépett. Különösképpen a kamarai fennhatóság alatt volt szoros ez a kapcsolattartás. A görögök bérelték a boltok és a kocsmák nagy részét, majd kávéházat is nyitottak. Őket nem számították a jobbágyokhoz, hanem évi fizetségben állapodtak meg velük. Miután a lengyel területekre irányuló borforgalom igen lehanyatlott, a görögök elsősorban a helyi kereskedelemre és az uradalmi bérletekre összpontosítottak. Mindamellett ők voltak azok, akik Miskolcon meghonosították a kávéházakat és a kávéházba járást. Az első görög kávéház a város tulajdonában lévő helyiségében nyílt meg, bár csak rövid ideig állt fenn. Majd az apátság Piac utcai épületében rendezték be az újabb helyet. 1765-ben az uradalom egyik házában is volt már kávékimérés. 1781-ben, szintén a Piac utcában két görögét és Baumgartner Mihály kávéházát, a Csabai kapunál pedig egy Vencel nevű kőművest és kiskávést említettek. Valószínűleg ők időszakos tevékenységet folytattak, vagy pedig valamelyik családtag segítségével dolgoztak. A kávéivás mellett már felmerült az igény a társasági élet komfortosabbá tételére is. 1788-ban az uradalom sóházában, ahol korábban a görög imaház volt, Nóvák Jakab rendezett be kávéházat. A szerződés szerint tekeasztalt kellett felállítania, valamint kávét, csokoládét, limonádét, rozsólist és kétszersültet árusíthatott. Mindezek 45 TÓTH P.-BARSI J. 1989. 77., 87., 109-110. p.