Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

rült: Czikó utca (1), Fábián utca (3), Fazekas utca (1), Major (1). A Kishunyad utcában 1, a Tót utcában 2 család élt, majd pedig a Szinvától délre a következő helyeken laktak: Füzes utca (2 fő), Gyöngyvirág utca (1), Klastrom háta megett (1), Vízköz (3). Összességében azt lehet mondani, hogy az orosznak nevezett népcsoport mintegy kétharmada a város északkeleti és délnyugati részében lakott. A többiek lakását a következő helyeken jelölték: Gordon (3), Szeles utca (4), Újváros (1), Zsolcai kapu (1), Mészárosok földje (1). Ehhez képest a ruténok az egy fokkal központibb fekvésű utcákban is éltek: Nagyhunyad utca (1), Piac utca felfelé (1), Derék utca (1), Szirma utca (2). A többi, rutének által is lakott hely a Bagaméri sor (1), a Fábián utca (2), a Kishunyad utca (1), a Klastrom háta megett (1), a Loger (3), a Major utca (4), a Tizenhárom Város (2) és az Újváros (1) volt. Valójában ők is inkább az északkeleti részeken laktak. Az eddig közöltek alapján is érzékelhető, hogy a XVIII. században sok idegen eredetű és nyelvű ember telepedett meg Miskolcon. Másságukat a rendi társadalomban általában is számon tartották. A mindennapi életben többnyire nyomon lehet követni a később nemzetiségnek, vagy etnikai csoportoknak nevezettek betelepülését. Miskolc vonzó erejének sokféle oka lehetett. A város szempontjából nyilvánvalóan döntő fontosságú volt az, hogy a letelepedni óhajtó milyen hasznos, de minimálisan önellátásra képes tevékenységet folytatott. Az adózók pótlásának célja is jelentős szerepet játszhatott abban, hogy az idegeneket befogadták. A közeli terület szlovákjai is ekkor kezdtek mindinkább beköltözni. Rendszerint nemesi birtokokon laktak, illetve malmokban, serfőzőházakban, gazdasági és cselédmunkát végezve dolgoztak. Az egyszerűbb feladatokat ellátók, tapasztok, kővágók a Tetemvárban, a Kishunyad utca felső végében, valamint a Fábián kapun kívüli területeken építettek maguknak házakat. Szintén a Felvidékről költözött be számos német iparos is. Azon iparosok letelepedését különösen elősegítették, akikre a városi közösségnek kifejezetten szüksége volt. 1795-ben ezzel az indokkal fogadtak be és foglaltak le egy gyapjúval és egyéb kézműiparral foglalkozó lőcsei személy számára „két sváb" házat. A következő évben szintén Lőcséről egy zsemlyés telepedhetett le, arra is hivat-