Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS

tót kért első tanítónak kinevezni, s a vallás tanításaival ellenkező tananyagot kihagyatta a „mostani Normális könyvekből". Az 179091. évi országgyűlés a mixta iskolák rendszerét is eltörölte, így visszaállhatott az iskolavezetés régi rendje. 1788-ban Komjáti rektor is szembekerült a pataki kollégiumban továbbtanulók problémájával. A főkurátornak írott levél szerint

67 a patakiak a miskolci gimnáziumban három évig tanultakat nem vették be a „három, vagy leg alább két Esztendős Deákok közibe". Mivel az egyház nem határozta meg, hogy mit kell az egyes iskolákban tanítani, Miskolcon geometriát és fizikát nem oktattak. A tanulásban kimutatható hiányosság mellett arra gondoltak a konzisztórium tagjai, hogy a pataki közterhekből való kimaradás lehetett az alulértékelés másik oka. Ezt az utóbbit azonban nagyon sérelmesnek tartották, hiszen a diákok Miskolcon „untig elég szolgálatot tesznek ezen népes gyülekezetben". Ha ez a „három Esztendőbeli sanyarúság" tekintetbe nem vétetődik, akkor az ifjak nem fogják idejüket kitölteni, s a helyi iskola megfogyatkozik és el is pusztulhat. A patakiak gyakorlatának szerintük az is a következménye lehet, hogy „ifjaink ezentúl úgy el idegenednek a S. Pataki Collégiumtúl, hogy készebbé lesznek vagy a tudományoknak tovább való folytatásárúi le mondani, vagy más Oskolában idegen helyekre távozni." A levél fenyegetést is tartalmazott: ha az egyházközség tagjai továbbra is ezt a hátrányos helyzetet tapasztalják, akkor megvonhatják a bor-, búza- és pénzbeli támogatást a miskolci iskolától, sőt a pataki kollégiumtól is. A kialakult helyzetnek az lett a következménye, ami a kurátoroknak írott levélben az iskola részéről megfogalmazódott. A miskolci iskola felsőbb tanulói inkább nem maradtak az iskolában, hanem amint lehetett, megkíséreltek Patakra menni. Tették ezt annak ellenére, hogy 1788-ban a miskolciak megkísérelték a normát tanító ifjak fizetésének és lakóhelyeinek rendezését. Az évi 100 forint fizetése mellé 40 forint értékben ún. didactum pénzt kaptak, s a három „Oskolai kamarák közül" választhattak egyet-egyet maguknak, hogy az „állandóul maguk mellé vett tanuló diákkal" ott lakjanak. 67 SRK. Lt. A. XXIII., 8349. 1788. szeptember 28-i levél.