Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS
munkálatokra került sor. A város vezetésének iskolafejlesztő törekvéseit azonban számos körülmény akadályozta. A visszafoglaló háború eredményeként a XVII. század utolsó másfél évtizedében formálódó rendi politizálás nem kedvezett a miskolci reformátusok érdekeinek. A birodalmi kormányzati politika ugyanis már az 1687. évi országgyűlést követően erőteljesen támogatni kezdte a katolikus egyházat. A bécsi törekvésekkel a valláspolitika területén a magyar főrendek tervezete is alapvető egyezéseket mutatott, s hasonló tendenciákat lehet megfigyelni Kollonics Lipót berendezkedési tervezetében, az „Einrichtungswerk"-ben is. 4 A katolikus egyház szerepének erősödése természetesen nemcsak a birtokviszonyok számukra kedvező megváltoztatásában állott (amely gyakorlatilag országszerte a török uralom előtti földbirtokvagyon visszaszerzését jelentette) hanem az elvesztett hatalom visszaállításának részeként együtt járt a püspökök főispáni szerepkörbe kerülésével, a katolikus oktatás megszervezésével, valamint új katolikus templomok, székesegyházak építésével is. Az 1681. évi országgyűlésnek a szabad vallásgyakorlást az ún. articuláris helyeken engedélyező végzései 1687ben azokra az országrészekre is érvényesek lettek, ahol a XVII. századi rekatolizáció még nem volt olyan sikeres, mint a Habsburgok országrészében, a Királyi Magyarországon. A miskolciak számára mindez a szatmári békét követően azt jelentette, hogy a város vezetése és a református egyház között fennálló gondoskodó viszonyt megtartva be kellett engedniük a mezővárosba a minoriták rendházát és iskoláját. A változás nem következett be minden ellenállás nélkül. Természetes, hogy a város ragaszkodott egyházához és iskolájához, és semmi okot nem látott arra, hogy engedjen a katolikusok követeléseinek. A kezdeti reagálás az ösztönös ellenállás volt. A vallásszabadság ügyét féltő kortársak a hatalommal való szembefordulást pozitívan értékelték. Az evangélikus Bél Mátyás és munkatársai a XVIII. század húszas éveiben készített ország-leírásukban elismeréssel illették azokat a polgárokat, akik inkább vállalták, hogy nem kerülnek magasabb hivatalba, de nem hagyták el vallásukat. 5 4 VARGA J. J. 1993. 5 BÉL M. 1984. 68. p.
