Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS

A város helyzete, a diósgyőri uradalomtól való függése azonban végül is kötelezte a reformátusok vezetőit a kezdetben kényszerű és különösen eleinte kellemetlen kompromisszummal járó engedmény elfogadására. Hosszú évtizedek múlva azonban éppen ennek a nehéz lépésnek lett az a következménye, hogy a szepességi protestáns lelkész, Glatz Jakab a XVIII. század végén már a vallások közötti megbékélés példájaként emlegethette a várost: „Több vallási felekezetnek szabadságában áll, hogy istentiszteletét saját szokása szerint megtartsa, s én itt - egészében véve - több toleranciával találkoztam, mint máshol".

6 (Az egyetértést azonban a német anyanyelvű Glatz Jakab is inkább a reformátusok és az evangélikusok között látta igazán szembeötlőnek, hiszen ők még egymás templomába is jártak.) Gazdasági befolyásuk és segítőkészségük miatt ismerték el szerinte a görög kereskedőket, a zsidókról azonban nem tartotta fontosnak megemlékezni.

7 Ugyanakkor a „Protestáns Communitas" még 1784-ben is védelmezni kívánta a maga vallásán lévőket. A mezőváros vezetését a település befogadó jellege korán válaszút elé állította. A nyitottsággal jellemzett város a vallás gyakorlásához és az oktatáshoz való jogot elismerte. A templom- és iskola építések azonban igen erősen függtek a vallási közösségek erejétől és gazdasági teherbíró képességétől. A görög kereskedőréteg vallási és oktatási igényeinek elismerése például - a borkereskedelemben játszott meghatározó szerepéből adódó konfliktusforrások ellenére - nem váratott sokáig magára, s a század végére eredményekre vezetett. Hasonló volt a helyzet a zsidósággal is, igaz jogaik érvényesítésére a későbbi megjelenés miatt csak a XIX. század első felében került sor. AZ ISKOLÁK ÉPÍTÉSE ÉS SZERVEZÉSE A XVni. század folyamán Miskolc és a környékbeli települések vallási megoszlásában jelentős arányeltolódást a katolikusok számbavétele eredményezett. A reformátusok számbeli fölényüket végig 6 GLATZ J. 1799. 154. p. 7 GYULAI É. 2000. (kézirat) 49. p.