Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC IGAZGATÁSÁNAK ÉS JOGÉLETÉNEK JELLEGZETESSÉGEI

követőkre. A kártérítést a Miskolcon található javaikból kell megfizetniük, ennek végrehajtására két városi tanácsost bíztak meg. A korabeli ítélkezési elveket tükrözik a Vámoson lakos, de „itt megarestált" két útonálló ellen elkészült akták. A tanács az elkövetés helye szerinti illetékességből indult ki. A tolvajok - hangzik az indokolás -, félretették mind az isteni törvényt, mind a „felebarátjukhoz tartozó szeretetet", így megérdemlik a 100 kemény botütést. Ebből rögtön 50-et kapnak, három hónapi tömlöc letöltése után pedig ismét 50-et ezen város közpiacán kell kiállniuk. A május 22-i ülés tanúsága szerint komoly büntetést (25 korbácsütést) kapott az a miskolci lakos is, aki szállást adott egy idegen tolvajnak. Május 25-én tárgyalták annak a pecsétmetsző zsidónak a büntetőügyét, aki segítette egy varbói bírói irat meghamisítását. A tettest büntetésül a város nagy piacán botbüntetésre ítélték. A tettes haját lenyíratták, mert korábban már infámiával volt büntetve. A város tanácsa nagy szigorral óvta a nemesi tulajdont, azt a lakost, aki egy nemes szőlőföldjéről elvitte a karókat, 24 órai áristomra ítélték. Más esetben a kiküldött szenátorok igazoló levelet adtak a nemes részére a szőlőjében meglévő károkról. A nemi erkölcs elleni vétkeket szintén szigorúan büntették. Botka Ferenc „már sok ízben rosszasággal megbélyegeztetett férfi tiltott órákon, az éjjeli vigyázók által nővel találtatott". A férfit június 4-én 12 kemény bottal, a nőt 12 kemény korbáccsal büntették. Azt a nőt, aki a másikat „németek és deákok kurvájának" nevezte, 15 kemény bottal sújtották. Az a két „kurva csapongó személy", akiket éjjel elfogtak, 6-6 kemény korbácsütést kaptak. A személyes méltóság védelmét tükrözi az a 12 kemény botütésről szóló ítélet, amelyet sértegetésért szabtak ki. Volt, aki társadalmi státusát értette félre. Egy nemes ember felesége, Kiss Kata, magát „nemes személynek deklarálta, az Nemes Magtus Sententiaja alá magát által adta". A tanács nem szabott ki ítéletet az egyébként tolvajlásért elé kerülő asszonynak. Példás ítélet született viszont az inasát kínzó, „vele barom módjára bánó" mesterrel szemben. Az inas szabadságát visszaadták, a korábban részére adott ruhaneműt is magával vihette. 1790. június 14-én a tanács a Szepes vármegyéből a városba szakadt tolvaj büntetéséről rendelkezett, egyben elrendelte, hogy örökre el kell távolítani a városból. Egy másik többszörösen visszaeső