Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

SZEGREGÁCIÓ Miskolc városát nem vette körül fal, azonban a településen belül felfedezhetőek a jogi, a gazdasági helyzet és a társadalmi különbségek által keletkezett határvonalak. Itt konkrétan az úgynevezett „kötelek" által is megerősödött ez az összetartozás és ugyanakkor elhatárolódás. Az 1702. évi telekkönyvben az ingatlanokat nem telkek, hanem telekcsoportok szerint írták össze. A középkori örökségként megmaradt „kötél" rendezőelve meghatározta a telkek, a házak és a határ gazdálkodási rendjét. Az eredetileg földmérő eszköz, végül a társadalmi rendet is befolyásoló tényezővé vált. Már a XVIII. századot megelőző forrásokban megkülönböztették a jobbágytelkes és zsellértelkes utcákat. A városba a városkapukon belépve először is a zsellérsorokon kellett végighaladni.

29 Bár a XVIII. századi városról nem maradt fenn az egész várost ábrázoló térkép, azonban valamennyire mégis nyomon lehet követni a belterületi elhelyezkedést. Korszakunkat megelőzően 1690-ben 29 kúriáról, nemesi udvarról tudunk, amelyeknek a diósgyőri váruradalommal szemben kiváltságuk volt, azaz minden földesúri adó és szolgáltatás alól fel voltak mentve. A 29 kuriális telekből 23 a főutcán volt. A főutcán kívül 1702-ben csak 7 mellékutcát említettek. Ezeken kívül még figyelembe kell venni a zsellérek, a földnélküli napszámosok által lakott négy további utcasort, korabeli kifejezéssel élve, „szert": Papszer, Toronyalja, Peceszer és Mindszent vagy Mindszent utca. A „szer" egykor rendet, sort jelentett. A XV. században kialakult az a forma, hogy a Papszeren zsellérek, esetleg kézművesek laktak, akik adót vagy tizedet nem fizettek, de ingyenmunkával tartoztak szolgálni.

30 A városszerkezet és a városkép sajátosságai a földrajzi adottságok mellett társadalmi különbözőségeket is tükröznek. Miskolcnak kettős természeti-domborzati fekvése volt: egyes városrészeket a völgyi elhelyezkedés jellemez, míg másokat a hegytáji fekvés dinamikája. A Szinva és a Hejő völgyeit az Avas hegy és nyúlványai választják el egymástól. A XVIII. században a településen belüli népesség főleg keleti és északi irányban terjeszkedett. Uj-Miskolc az 29 GYULAI É. 1998. 114-117. p. 30 MARJALAKI KISS L. 1957. 149-174. p.; MARJALAKI KISS L. 1958. 175., 181-182. p.