Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC IGAZGATÁSÁNAK ÉS JOGÉLETÉNEK JELLEGZETESSÉGEI

városi nemes egy rabot segített jogtalanul kiszabadítani, ezt minden esetre vissza kellett rakni a börtönbe.

52 A városi előkelőségek magánügyeiben is a testület foglalt állást. Amikor Zaborszky György szenátor „veszedelmesen megkínozta" feleségét, a tanács parancsolta számára, hogy „őtet magához venni, azzal józan életet viselni, ...a kínzással felhagyni köteleztetik." „Különben az ilyetén ecessusa Zaborszky György úrnak fiscalis Aetioval fog vindicaltatni."

53 A városi tanács szigorúan ellenőrizte a pénzügyi kiadásokat és pontosan megszabta a hivatalos mellékjövedelmeket. Az 1790. március 25-én „Tek. Cameralis Praefectus képében Nemzetes Vitézlő Molnár Sámuel Presiediuma" alatt tartatott gyűlés főleg a számadással tartozók (perceptor, vicenotárius, vachter, ménespásztor, vachterhadnagy, inspector) pénzügyi elszámoltatásával foglalkozott. A város érdekében a Budán és Bécsben járt küldöttség is itt számolt be útjáról, költségeiket (24 Ft.) a tanács határozata nyomán a contributionális cassából fedezték. Az április 23-i ülésen a város volt ispánjának számadásába beadott apellatiot nem fogadták el, mert őt a város nem mint ispánját, hanem mint inspectorat kívánta elszámoltatni. Ha fellebbez, ezen a címen tegye, de először szedje rendbe papírjait. A városi gazdálkodás főbb kérdései is magisztrátusi hatáskörben voltak. 1790. január 11-én eldöntötték, hogy a város maga gazdálkodik, nem adja árendába a miskolczi és csabai határokat. Határoztak egy „czug-ökör vételéről, egy béres beállításáról. Határjelző köveket kell felállítani, a ládházi határban levő rét, és kevés szántó „licitatione mediante" árendába adandó. Február 5-én a nótárius és egy szenátor a város borainak „töltögetéséről" írásos jelentést tettek. Ezen hónap 19-én döntöttek a város majorjában lévő élet currenti pretio eladásáról. 1790. április 14-én történt meg az emeritus perceptor 1789-i évre szóló elszámolása a város részére vásárolt 20 hordó borról, és itt döntöttek egy kvantumos telek eladásáról. A város céheinek ügyei is gyakran kerültek a testület elé. Az 1790. évi első ülésen a miskolci csizmadia céh elleni panaszt tárgyalták, amelynek során széles körű tanúbizonyítást folytattak le, 52 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 16. köt. 24., 34., 79. p. 53 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 16. köt. 149-150. p.