Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC IGAZGATÁSÁNAK ÉS JOGÉLETÉNEK JELLEGZETESSÉGEI

többek között a céhből 5-6 hites meghívására is sor került. 1790. február 17-én a miskolci csizmadia céh kért védelmet a nemes magisztrátustól. A Helytartótanács 1789. máj. 29-i határozatát kifogásolták. Kiderült, hogy már 412 iparos volt a városban. A céh kérte, hogy az idegen iparosokat űzzék ki a városból. Az év egyik legfontosabb tanácsülése 1790. június 10-én volt. Ezen a fórumon, ahol egyébként a „Cameralis Fiscalis Tettes Jobaházy Dőry Ferenc Úr magát sessionkban megalázván", a következő döntések születtek: „1. a kurta kocsmákban mérték felett árulni szokott italok megtiltatnak. A két magyar és két görög kocsmárosnak azonnal be kell zárni üzletét". A „házok alatt való, avagy pincéjükben szokott borárulásoktól elálljanak" Pálinkát és egyéb égetett italt sem árulhatnak." „Különben erőhatalommal házok alatt lévő csaplárházat bezárattatni, azokra függesztett cégéreket leverettetni, boros hordóikat confiskaltatni, s betörettetni fognak, maguk pedig személyesen, mint ezen parancsolatnak ellenállók keményen megbüntettetnek." A parancsot utcánként „publikaltatni fog." A végrehajtás a Vachter hadnagy feladata, kötelessége a tiltott módon árulókat és a fogyasztókat is a fiscalisnak bejelenteni. 2. Az örökvallások ezután „az Tetts Uraságnál, nem pedig a város Magistratusánál tétetődjenek." A törvény ezt (de fundis Jurisdctioni Dnali subja centibus) egyedül az uraság consensusaval és az uraság előtt tétetni rendeli. Kéri a magistratust, jelentse: van-e engedélye az uraságtól? Az uraságnak tudnia kell az egyes birtokok változásairól. 3. Jelenteni kellett a szántóföld használatának rendjét. 4. A nótárius a magistrátus engedélye nélkül iratot nem adhat ki.

54 A város kormányzó testületének szerteágazó közigazgatási hatáskörét és működésének fő irányait jól jellemzi a 1790. évi elintézett ügyek köre. A napirendre vett esetek sokszínűsége mellett figyelmet érdemel az a törekvés, hogy a város kiterjessze hatáskörét és biztosítsa cselekvési terét a vármegyével és az uradalommal szemben. A fentiekben nem érintett, tanács elé került esetek felsorolása teljesebbé teheti a korabeli közigazgatásról alkotott képet. 54 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 16. köt. 135-136. p.