Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC IGAZGATÁSÁNAK ÉS JOGÉLETÉNEK JELLEGZETESSÉGEI

erkölcsi tekintetben példánykép legyen"

47 A város kormányzatát egy 24 tagú választott testület látja el. Ezen túl rögzítették a városi főtisztviselők és testületek legfontosabb jogkörét, megalkották a városi alkotmányt. Ennek megfelelően a főbíró mind a belső, mind a külső magisztrátus elnöke, és ő irányítja a községet. A főbíró hívja össze a magisztrátust és a külső tanácsot. Ezen utóbbit a polgármester (forminder) kívánságára. A polgármestert a főbíró minden tanácsülésre köteles meghívni. Ha a közösség képviselője nem tud megjelenni, helyettesítéséről kell gondoskodni. A polgármester állandó feladata volt, hogy a „sessioban arra vigyázzon, ha valamit a bíró, vagy magisztrátus nem tészen-e olyan végzést, amely az egész községet illeti".

48 Ebben az esetben a polgármester kérhette a magisztrátustól a külső tanács összehívását. A város közigazgatásának szervezete, a főtisztviselők egymáshoz való viszonya 1848-ig lényegében nem változott. A szabad királyi városi címért folytatott harc során a város szervezetét részleteiben is úgy igyekeztek átalakítani, hogy az mindenben kövesse a privilegizált városok megoldásait. A hivatali szervek működésére vonatkozó határozatok is ezt a törekvést tükrözik. Miskolc anyagi helyzete gyakran határt szabott e nemes törekvésnek. A tisztviselők anyagi ellátása terén már a következő évben kompromisszumot kellett kötni. Az 1790. március 5-i tanácsülésen mind a belső magistratus, mind pedig a külső választott urak helyesnek tartották, hogy ezután (mivel a magisztrátusnak fizetése nem volt) „mind a főbíró uramnak, mind pedig az több tanácsbeli uraknak salláriumoknak jobbítására való nézve, minden nyomáson bizonyos darab földek adattassanak". A határozat szerint fel kellett mérni, hogy a város számára mennyi „köböl alá való földek hagyattassanak, és mennyi osztasson ki vagy felében, vagy kukorica alá pénzért, vagy forspontosoknak"

49 A határozat egyértelművé teszi, hogy a városi földterület használatának módját kizárólag a város döntötte el. A város jogilag ezek után is kamarai fennhatóság alatt maradt. A magisztrátus általános gyűlései csaknem kivétel nélkül a „Tek. Ca47 EPERJESSY K. 1971. 101. p. 48 SZENDREI J. 1911. 168. p. 49 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 16. köt. 44-45. p. 104. sz.