Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC IGAZGATÁSÁNAK ÉS JOGÉLETÉNEK JELLEGZETESSÉGEI

MISKOLC IGAZGATÁSÁNAK ÉS JOGÉLETÉNEK JELLEGZETESSÉGEI A KORSZAK VÁROSIGAZGATÁSÁNAK JELLEMZŐI MAGYARORSZÁGON Európa földrajzi peremvidékén a XVIII. század első harmadától a francia forradalomig tartó időszak az abszolutista reformok jegyében telt el. Míg földrészünk centrális régióiban a polgári átalakulás gazdaságátalakító, társadalmat, államszervezetet korszerűsítő szerves folyamatai zajlottak, a periférián egy új típusú kormányforma és igazgatási rendszer alakult ki. A fejlődésben elmaradt közép- és kelet-európai, a mediterrán és skandináv térség országaiban az állam vállalta magára a korszerűsítés feladatát. A politikai, hatalmi és jogi eszközökkel megkísérelt, erőszakot sem nélkülöző modernizációs törekvés egyik legfontosabb eszköze és kísérleti terepe a közigazgatás volt. Az új korszak térségünkben, városunkban is a korszerűbb adminisztráció, a célszerűbben működő bürokratikus igazgatási rendszer kialakításának igényét és első kísérletét eredményezte. A korszerűbb városigazgatás szükséglete a gyakorlat igényeiből és a korszellemből, a felvilágosult abszolutizmus tartalmi ismérveiből egyaránt következett. A végrehajtó állami apparátus még az örökölt rendi keretek között működött, létrehozatalának módja, szervezeti és működési rendje az országrész, a vármegye és a helyi hagyományok jellegzetességei szerint alakult. A történelmi véletlenek, az országok eltérő történelmi hagyományai ellenére fellelhetőek olyan közös sajátosságok, amelyek a vizsgált korszakban azonos módon érvényesültek a közigazgatás és a városi önkormányzat terén. A reformáló abszolutizmus legfontosabb célját, a szintemelést csak a rendi struktúrától történő eltávolodás révén valósíthatta meg. Ez az igény a városigazgatás esetében évszázados szervezeti és működési elvek áttörését igényelte. A születési előjogok dominanciája,