Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC IGAZGATÁSÁNAK ÉS JOGÉLETÉNEK JELLEGZETESSÉGEI

a rendek hivatalviselési monopóliuma ellentétbe került minden korszerűsítő államszervezési törekvéssel. A hivatalnokok kiválasztásánál nagyobb teret kapott a tanult polgári réteg, a szakképzettség követelménye egyre inkább háttérbe szorította a származáson nyugvó kiválasztási rendszert. Az egységes központi irányítás a középkori privilégiumokon nyugvó, területi különállásban is megnyilvánuló partikularizmust kezdte ki. A miskolci városigazgatásban is csökkent szokásszerűség, a kiváltságokhoz kötődő hagyományok szerepe. Az etatizmus a korszak egyik érvényesülő jelensége lett. Az állam a politikai, társadalmi, gazdasági folyamatok irányításában egyre nagyobb szerepet vállalt. Szervező tevékenységét, közhatalmi jogosítványait érvényesítette olyan területeken is, amelyek korábban szabályozatlanok voltak. Ebben az időszakban indult meg a népjólét „státusüggyé" válása, az egészségügy állami feladattá minősülése. Ennek nyomai a korabeli városi igazgatásban is fellelhetőek, hiszen lényegesen megszaporodtak a vármegyét és várost regulázó helytartótanácsi leiratok, állami akaratkifejezést tartalmazó normatívák. A központi igazgatás városunkban is hatásköröket és feladatokat vont el az egyháztól (oktatás), korlátozta a vármegye és a magánföldesurak ítélkezési tevékenységét. A központi akarat érvényesítésének fontos eszközei lettek a mindenkivel szemben azonos kötelezettséget megállapító, nemest és jobbágyot, egyéneket és testületeket egyformán kötelező jogi normák. Az érintett korszakot új uralkodóeszmény és egy kialakulóban lévő közhivatalnoki morál jellemezte. II. József uralkodásának időszakában az „isten kegyelméből" uralkodó király helyébe a hivatását tevékenységével igazoló államfő lépett. A hatalom radikálisan csökkentette vagy kiiktatta a központi kormányzat rendi korlátait. Az uralkodás személyi jellege erősödött meg; a király alanyi érdekeltséget és felelősséget érzett alattvalói és a köz ügyeiért. Országunkban ez a felfogás a legfontosabb államügyek személyes intézésének igényével párosult, amely általában jótékony hatással volt az egységes, centralizált közigazgatás kialakítására. Ez a szellemiség érezhető befolyást gyakorolt a városunk közéletére is. Az adott időszakban először kezd az „alattvaló" fogalma állampolgári értelmet nyerni. Az állam és a területén élő lakosság közötti viszonyra nézve lassan kialakult egy kölcsönösséget feltételező ál-