Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

ménnyel a tapolcai fürdőről sem, mely részint drága minden rendű s rangú lakosnak, másrészt piszkos és kényelmetlen, de a tulajdonosnak nem érdeke a rendbetétele, csak a pénzzel foglalkozik. „Az Avashegy, sétahely - folytatta -, hol igen sok ember gyönyörködve sétál hatna, ha kedve lenne hozzá", mert nemcsak az avasi pincékből, borházakból áradó részegeskedők zavarják a sétálókat, hanem gyakran „ronda kószahölgyek" zaklatják a gyanútlan férfiembert. A megjegyzés alatt a koldusok mellett a városi prostitúció egyik korai, máshol alig dokumentált megjelenési formáját, a város környéki barlangokban terebélyesedő külvárosi szubkultúra kibontakozását sejthetjük. A kávéház, a sörház, a csapszékek, sőt a polgári és a nemzeti kaszinó is inkább szórakozó-, kártyázóhelyek, s nem a polgári társalgás fórumai - írta, s legalább ilyen rossz véleménnyel volt a színházról is. Cikke második részében a miskolci közélet jellegzetes figuráiról írt humoros karcolatokat, például „Kábafiról", a földesúrról, aki birtoka jövedelmével a „fonák gazdasági rendszer miatt nem élhet", s ambícióit a vármegye valamely pozíciójának megszerzésében és megtartásában éli ki, „Urasdiról", a gőgös kisnemesről vagy „Csertörő" tímármesterről, akinek minden gondolatát nemesi kiváltságainak körülbástyázása foglalja el stb. „Rajtunk erősen uralkodnak temérdek gyöngeségek" - panaszolja végül, s cikkének végkicsengése, hogy Miskolc és a többi hasonló város nem tud igazán élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a változó kor kínál számukra. Kun Miklós főbíró 1842-ben megjelent röpiratában efféle irodalmi közhelyek nélkül fogalmazta meg az 1840-es évek Miskolcának égető társadalmi problémáit.

337 Az egyre jobban eladósodó város növekvő adóterheinek összetett következményei lettek: „Mindezeket a terheket - a zsidóságot is beleértve - csak 1812

338 adófizető család viseli, s ezeknek, de a nemességnek is nagy része oly földhöz ragadt szegény, hogy csupán napszámmal tengeti családját, mindössze ha egy nyomorult sárviskója van, melyben magát az idő viszontagságai ellen meghúzhatja." A város nem számolhat határaiból nagy bevételekre, mert méretéhez képest nagyon kevés szántója, szőlője és 337 KUN M. 1842. 34-36. p. 338 Vö. az adózó háztartások számáról fentebb mondottakkal.