Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

rétje van/

39 más hasonló városokkal ellentétben, s e területnek is alig huszadrészét bírják adófizetők. „Ha a vállaira súlyosan nehezedett adónak eleget tenni nem bír a miskolci adófizető, kénytelen elvesztegetni csekély vagyonát - folytatta a főbíró - s ki vevője jószágának? A nemes ember, mert ennek áll inkább tehetségében. A magát jól bíró miskolci adófizető, hogy mentül kevesebb teher alá essék, tőkepénzzé teszi vagyonát, mert hiszen ettől - gondolja - meg nem róvhatják, s tőkepénzből nagyobb is - uzsorákkal - a jövedelem. Eladott vagyonai ki kezére jutnak? 10 eset közül 9-ben a nemes emberére. A miskolci adófizető míg valami vagyonra szert tehet, jóformán megidősödik, s elveszi a nemesembernek fiatal leányát. A férj nemsokára elhal, s az addig adó alatt volt javak adómentesekké válnak." És még sokáig folytatja a terhes jövőképes felvázoló viszonyok ismertetését. Fentebbi statisztikai fejtegetéseink az alig fejlődő vagy stagnáló népesség állapotáról, valamint az idézetek egyaránt azt erősítik meg, hogy míg például Szegeden a „tőkefelhalmozás megindulása Szeged társadalma esetében egyensúlyos társadalmi fejlődéssel párosult, s a magyar polgárosodás kellő ütemű, kedvező variánsát valósította meg",

340 addig Miskolcon inkább egyenetlen társadalmi fejlődésről, és ugyan folyton előrelépő, de inkább akadozó ütemről beszélhetünk. Miskolcon kialakult a modern nagyvárossá válás számos gazdasági-piaci feltétele, a polgári életforma jónéhány eleme, városias jelenségek stb., a polgárosodás kiteljesedésének azonban társadalmi korlátot szabott a város nagy számú nemessége, és egyre inkább elszegényedő adózó népessége. E korlátok között Miskolc hiába lett az ország egyik legfontosabb városa, nem tudott teljes mértékben élni a kor által kínált lehetőségekkel, melyeket megfelelően tudott volna kamatoztatni például szabad királyi városi keretek között, kamarai mezővárosként azonban nem. Hogy ez mennyire helytálló, arra az 1848-as jobbágyfelszabadítás után új utakra lépő gazdasági szerkezet és városfejlődés XIX. század második felében kibontakozó története bizonyítja majd. 339 Pontosan: 675 hold belső telek, 2040 hold szőlő, 2349 hold rét, 3227 hold szántóföld, 3033 hold - részben kopár, vízmosta - legelő, 861 hold terméketlen terület. 340 GERGELY A. 1984. 98. p.