Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

hogy míg más magyarországi nagyvárosokban (például Szegeden és Győrött) az egyesületi mozgalom céljai tényleges és komoly tár­sadalmi igényt elégítettek ki, addig Miskolcon a város elitjének meghatározó személyiségei „a tiszta szándék megett alacsony célt rejleni gondolván [...] fillérkedő nézeteknek áldozák fel az ügyet". 330 A kortárs két olyan fontosabb jellemző ügyet említett továbbá, me­lyektől a város polgári életének előmozdítását hasztalanul várta. Az egyik egy olyan sétatér hiánya, 331 mely nem pusztán Miskolc arcula­tának városiasságát segítette volna elő, hanem annak társadalmi ha­tásaként „egymással közelebb és fesztelenebbül érintkezhetnénk, [enélkül] ha nem is zárt, de magány[os] körökben mulatunk, és együtt nem súrlódhatva ismeretlen és hidegen állunk egymás elle­nében." A másik fő hiányosságot az állandó városi színtársulat kí­vánatos voltában jelölte meg, melyről - véleménye szerint - „csak álmodhatni ott, hol annyi az elfogult, és hol a művésznek annyi elő­ítélettel kell küzdenie." (Például azzal az előítélettel, mely a szín­házban csupán szórakozást sejt, de nem látja be annak kulturális, mintegy nemzetteremtő misszióját.) Ugyanez a lap (és vélhetően ugyanaz az ismeretlen borsodi tudósító) néhány hónappal később újult erővel panaszkodott, hogy a város nagysága és a polgári élet­forma megteremtése iránti helyi igények egymással fordított ará­nyosságban állnak. 332 A számos látványos és valóban a társadalom jólétét, szociális biz­tonságát segítő, városias életformát segítő intézmény (vakok és el­mebetegek intézete, színház, szükségmagtár, utcai koldulást eltörlő egyesület, asszonyi egyesület, rabdolgoztató intézet, óvoda stb.) fo­lyamatos pénzügyi gondokkal, az adományok rendszeres elapadá­sával küszködik, és nemhogy a tényleges igényeket kielégítésére, de puszta működésre is alig képesek. Az igények hosszú sorát más tudósítások is fokozták. „Nemzeti 330 Ugyanezt a tényt állapította meg, hasonló kommentárok kíséretében: Jelenkor, 1841. 60. sz. (július 28.) 239-240. p. 331 „Nyilvános parkok vagy szórakozóhelyek sehol sincsenek. A miskolci »burgerek« legközelebbi és legkedvesebb sétája a borospincékbe vezet." - írta BoZena Nëmcova is. NËMCOVA, B. 1963. 13. p. 332 Világ, 1841. 81. sz. (október 9.) 332-333. p. A polgárias városi életforma általános kérdéseiről: DOBSZAY T.-FÓNAGY Z. 1998. 118. p.

Next

/
Thumbnails
Contents