Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

ide tartozik például a köztisztaság, a közvilágítás, az utcaburkolás egyelőre csak inkább mint problémakör puszta felvetődése, köztudatban való meggyökerezése is. 1845-ben például a vármegye határozottan utasította a várost, hogy a „tiszti lak végénél" lévő istálló mögött, vagyis a város közepén trágyadomb éktelenkedik, amit haladéktalanul el kell hordani, nemcsak a köztisztaság miatt, hanem azért is, mert arrafelé sok kóborló tanyázik éjjelente. Ugyanekkor írták elő ismét, hogy a város utcáira szemetet hordani tilos.

323 De egyelőre nem sok sikerrel. „A háznak minden szennye vagy árokban folyik le, vagy pedig kihordják az utcára azokba a nagy pocsolyákba, amikből egy-egy utcában kettő-három is akad. Minden szemetet, sőt az elhullott állatokat is az utcára dobják ki." - írta Bozena Nëmcova a miskolci sáros utcákról.

324 Az 1840-es évektől egyre nagyobb problémát jelentett Miskolc számára is, a nagyrészt a város által vonzott idegen koldusok hada.

325 Hiába törölték el a házaló koldulást 1841-ben, az adminisztratív intézkedések, illetve a hagyományos alamizsnagyűjtő-kiosztó rendszer a már lényegében modern szociális problémáknak legfeljebb tüneti kezelésére voltak elegendőek. A jótékonysági rendezvények (például a koldulás eltörlését szolgáló báli mulatságok bevételeiből) ugyanakkor alkalmasak voltak arra, hogy a közösen megnyilvánuló humánus magatartás és polgári értékrend mintegy divattá, közvéleménnyé váljon. A városi tanácsnak a kolduskérdés megoldására tett hasztalan erőfeszítéseit dokumentálja az a kis életkép is, amit 1841-ben jegyzett fel egy templomba igyekvő városi polgár: „a szent hely küszöbén egy béna öreggel találkozom, ki kétágú korbácsát emelve le a templom ajtajárul, mérges szemekkel parancsol csendet és imádkozást a két sorban ülő koldusoknak, korbácsát screptumkint [= scriptumként, írásként, ti. Szentírásként] szorítva markába."

326 323 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/e. 301/1845., 1109/1845. sz. 324 NËMCOVA, B. 1963. 13. p. 325 Egyre gyakoribb volt például, hogy a halotti anyakönyvben ismeretlen koldusként, vagy a város majorjában elhunyt katonaként jegyeztek be elhunytakat. A református halotti anyakönyv alapján: MOL. Filmtár, A 1428. sz. tek.; B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1926. 17. köt. A témáról részletesen ld. FAZEKAS Cs. 1995.; FAZEKAS Cs. 1997. 326 Világ, 1841. 64. sz. (augusztus 11.) 256. p.