Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

TOPOGRÁFIA ÉS VÁROSKÉP

A XVin-XIX. században is leginkább az uradalom erdejébe jártak, változó feltételek mellett. Általában cédulát válthattak az erdőhivatalnál tűzifa gyűjtésére, főként a Miskolchoz közeli Csanyik vagy Barát-erdő nevű uradalmi (egykor pálos) birtokra. Ugyanakkor pénzért is vehettek fát a Királyasztal nevű diósgyőri erdőnél a papírmalommal szemben.

216 A miskolciak nemcsak cédulára, hanem lopva is szereztek fát az uradalom diósgyőri erdeiből, főként a Lyukó és Erenyő nevű helyekről.

217 A miskolci és diósgyőri határon lévő Csókás nevű erdő élését sem engedte az uradalmi tiszttartó, pedig azt a miskolciak saját erdejüknek tartották.

218 Az uradalom hónapokra fel is függeszthette a diósgyőri erdők használatát, ha az erdő fenntartása úgy kívánta, ekkor semmiféle száraz, hullott fát nem szedhettek a tűzre.

219 (Szőlők) A szőlőhegyek topográfiája is középkori hagyományokra megy vissza, s a XVIII. századi kataszteri felmérés mutatja meg először, hogy milyen az arányuk a város területének egészéhez képest. Az 1780 körüli térképes felmérés

220 szerint 2 357 002 bécsi négyszögöl (848 ha) szőlőültetvény van a határban, ami a város majdnem 5000 hektárnyi területének 17%-a. Az 1817. évi Telekkönyv alapján ez az arány nem változott, jóllehet a szőlőterület nőtt valamivel, 2 448 615 négyszögölre (880 ha), de a város hasznos területe is megnőtt 5260 hektárra. A jelentős szőlővagyonból azonban csak 706 640 négyszögöl (28,8%) után fizettek szőlődézsmát 1817ben, vagyis alig kevesebb mint

3

/4 része szabad szőlő volt. Az a tény, hogy - a lakott területet is beszámítva - a város területének közel Vó-át szőlők tették ki, ez a szektor nemcsak a város gazdaságában, hanem a tájban is meghatározó elemként tűnt fel, még inkább mint a szántók és rétek-legelők, hiszen a szőlőket hegyoldalakba ültették. A promontóriumok délről és északról koszorúzták a várost. A szőlővel beültetett domboldalak, a szőlőhegyek ma216 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 40. köt. 39. p. 217 Miskolczienses incolae. ligna ex vallibus Lyukó ac Renyó infra Diós-Győr situatis furtim evehant. 1742. MOL. E 156. 5/5. 218 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 1. köt. 782. 219 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 39. köt. 44. p. 220 B.-A.-Z. m. Lt. LV. T. 121/3.