Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

TOPOGRÁFIA ÉS VÁROSKÉP

teri útról a Halickára járó, Besenyei határ, Maróci út, Harasztalja. Ez utóbbi vadvizes terület, ahol magas fű, haraszt terem. A város Felső járásban fekvő saját földjeit egy 1705. évi összeírás alapján vízfolyások határolják: „a szentpéteri út felé a Perbaj (ti. ér) felé jár véggel egy föld, más föld is ugyan szentpéteri út felé a Pető-ér felé jár véggel, hatodik az Örvényre jár véggel."

158 A Felső nyomásnak vagy Szentpéteri járásnak az országúton túli részén a Tetemvár felett már a szőlőhegyekkel beültetett dombság kezdődik. Itt csekélyebb kiterjedésű szántók vannak, köztük a legkülönösebb nevű az Akasztófabérc és az Akasztófánál dűlő.

139 Ezen a városszéli és az országútról is jól látszó helyen már a XVII. században akasztófa állt, a XVIII. században pedig mind a városnak, mind a vármegyének itt állt a bitófája, amelyet egy osztrák utazó is megörökített 1830-ban megjelent útirajzában: „Szirmabesenyőre az út éppen a vármegyei akasztófa mellett vezet el. Ezen egy ember lógott, teste még egészben volt, s egy másiknak már csak a feje".

160 Az Akasztóbérctől nyugatra a Felső nyomás többi, szőlőhegyek közötti dűlőjének neve is a hegyvidékre utal: Felsőmező vagy Fermező (más néven Veres Bugyik), Forrásvölgy-oldal, Birsalmás

161

, Bebék/Bebek-tető, Kakas-hegy, Bábonyi-bérc, Bábonyi-bérc a Kakashegyre véggel, Rózsás-hegy, Forrásvölgy, Bábonyi-völgy, Kiskőbánya, Nagykőbánya. A Felső nyomás ezen dűlői értéktelenebbek voltak, mint a Sajó-mentiek. A Kamara 1728-ban készített összeírásban említik, hogy a város szántói három nyomásban vannak, de az egyik kevésbé termékeny.

162 A bércek között folyó vizek miatt gyakran vizes, kavicsos, tövises, sovány volt a föld, a Veres Bugyiknak is az itteni jellemző talajtípus, a „veres nyirok"

163 adta a nevét. A föld gyenge minősége ellenére a XVIII. században gyakori az irtás ezen 158 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. V. 11. 159 Az akasztófáról bővebben: GYULAI É. 1999/a. 182-184. pp. 160 KRICKEL, A. J. 1830. 14. p. 161 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 41. köt. 276. p. 162 Territorium loci est in très calcaturas divisum, una est est ex Us minus fertilis. MOL. E 156. 5/5 163 PESTY F. 1988. 208. p.