Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁGOS POLITIKÁBAN

mélyiségek felkészültségéből, érdeklődési köréből, személyes adottságaiból fakadó sajátosságok mellett a Miskolcon összpontosuló megyei közéletnek volt-e olyan sajátossága, mely általában jellemezte és különböztette meg a helyi reformellenzéket az ország más vidékein szerveződő csoportosulásoktól. Hiszen a jobbágyfelszabadítás, a közteherviselés, a jogkiterjesztés, a törvény előtti egyenlőség vagy éppen a politikai intézményrendszer népképviseleti alapra helyezésének stb. követelése általában jellemezte az ország egészének reformok iránt elkötelezett nemességét. Egyetlen markáns sajátosság talán leginkább az egyházpolitikai kérdésekhez való viszonyban ragadható meg. Az 1833-tól kibontakozó és változó hevességgel 1844ig (illetve más vonatkozásokban azután is) hullámzó vegyes házassági ügyekben persze nem csak Borsod, hanem más megyék ellenzéki nemesei is magukévá tették a felekezetek egyenjogúsításának határozott követelését, a katolikus egyház meglévő kiváltságainak felszámolását. Az azonban aligha véletlen, hogy az 1840-es évek első felében szerteágazó és terjedelmes vita bontakozott ki, illetve tette ismertté országosan Borsod és Miskolc nevét, mely az egyházi birtokok szekularizációjára és feleslegük népnevelési célokra fordítására vonatkozó indítványhoz kapcsolódott. (Maga az 1841 augusztusában kelt - és Palóczy László által formába öntött - javaslat is „borsodi indítvány" vagy „borsodi levél" néven híresült el.) A sajtóban, megyegyűléseken illetve az 1843-44. évi országgyűlésen is heves vitákat kiváltó indítvány végül nem valósult meg, körülötte azonban kikristályosodtak a borsodiak és a velük szembenállók érvei, illetve ellenérvei.

131 De legalább ekkora figyelmet keltett még 1840-ben Borsodnak a vegyes házassági ügyben Pesthez hasonló határozottsággal megfogalmazott körlevele, illetve az annak nyomán életbe léptetett intézkedések. Az 1839-40. évi országgyűlés bezárása után ugyanis az esztergomi érsek az egész magyar katolikus egyházra kiterjesztette a nagyváradi püspök korábbi körlevelének intézkedéseit, vagyis azt, hogy a katolikus papok csak a protestáns féltől vett reverzális (a gyermekek keresztelésére vonatkozó kötelezvény) mellett áldhatják meg a vegyes házasságokat. A vármegyékben bombaként rob131 A témáról ld. többek között részletesen: KOVÁCS F. 1893.; SZŰCS M. 1981. 116117., 132-133. stb