Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁGOS POLITIKÁBAN

pedig „a művészet és nemzetiség előmozdítása" felett örvendezett, amikor István főherceg elhelyezte az újjáépítendő színház alapkövét.

122 (Petőfi Sándornak a krónikákban és miskolci emléktáblákon szintén hangsúlyosan megörökített két miskolci látogatása inkább csak azért jelentős, mert kirándulása közben a bükki tájban gyönyörködve itt kapott ihletet 1847-ben „Alkony" című költeményéhez, valamint itt írta még 1843-ban egy másik - Miskolcot bármilyen vonatkozásban is aligha tükröztető - versét is.

123

) Már korábban is aktív volt, ugyanakkor igazán az 1840-es évek elején lépett színre az „ifjú Magyarország" analógiájára létrejövő „ifjú Borsod" vezéralakja, Szemere Bertalan.

124 Ő már sokkal inkább „országos" politikus lett, mint Palóczy László, bár tevékenységében a borsodi-miskolci gyökerek később is folyamatosan megmutatkoztak. Az 1839-40. évi országgyűlést követően megfogalmazódott első igazi reformprogramot - az ún. szatmári 12 pontot - Borsod közgyűlése következetesen végigtárgyalta, és nagy hatással volt a miskolci közéletben addig csak rendszertelenül megfogalmazódó reformjavaslatok egységes szemléletű, és nagyon is haladó nézeteket képviselő keretbe foglalására.

125 A Szatmár megyében később megbukó, így egységes formában Borsodban is a napirendről lekerülő javaslatcsomag azonban közvetett módon nemcsak a megye, hanem Miskolc város közéletére sem maradt hatástalan. 1841. december 30-31-én tartották ugyanis a városi tanács tisztújítását, melyen „soha még eddig nem látott és nem hallott élénkséggel s mondhatnók pártoskodással" vitatkoztak a jelöltek, „több ablak zúzatott be", végül a Szemerével személyes barátságot is ápoló, elkötelezett liberális Kun Miklós a szavazatok mintegy kétharmadának megszerzésével győzött a főbíróválasztáson az inkább a „fontolva haladók"-hoz közel álló, hosszú ideje bíráskodó Soltész Nagy Kálmán felett.

126 122 Palóczy beszédére: Pesti Hírlap, 1847. szeptember 12.; Szemerére: SZENDREI J. 1911. 274-275. p.; ill. ld. továbbá: KILIÁN I. 1968. 277. p.; SZŰCS M. 1981. 243. p. stb. István főherceg látogatásának emlékét egyébként mai napig őrzi Lillafüreden az ún. Nádor-oszlop. 123 Ld. pl. LEVELES E. 1929. 100. p. 124 Ld. erről: RUSZOLY J. 1991. 75-83. p. 125 Borsodi nézetek a szatmári 12 pont iránt. In: Pesti Hírlap, 1841. december 22. (102. sz.) 857-858. p.; RUSZOLY J. 1991. 83-89. p. 126 Világ, 1842. január 8. (3. sz.) 19-20. p.