Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A KERESKEDELMI ÉLET FÓRUMAI ÉS KÉPVISELŐI

tába még nem volt példa. (Zsidó kereskedőnél keresztény szolgáló az 1774-es összeírásban is előfordul.)

123 A társadalmi ranglétra felső foka, a végleges megtelepedés biztos lehetősége volt egy mészárszék, egy korcsma, vagy bolt bérleti jogának megszerzése. Ehhez szolgál adatként egy 1778-ban keltezett levél, amelyben Moyzes Erzsébet, Lőbl Lőrinc felesége megfogalmazza, hogy férje Miskolcon az uradalomtól egy boltot és korcsmát bérel „több ezerekért". A férje eltörte a lábát, s ágyban fekszik, a fiát viszont Bártfán tolvajlás miatt börtönbe zárták. Igazolást kér, hogy szükség van a fiára az üzlet irányításában, s ezt ki is állítják neki.

124 Lőbl vagy Falk Lőrinc neve később, egy 1786-os contractusban is előkerül, méghozzá Kohn Moyzes Jakab társaságában. Lőbl az, aki már korábban is vállalkozott külföldi zsidó kereskedők ügyeinek intézésére és pénzzel is segítette vállalkozásaikat. A szerződés szerint árendába veszik az uradalmi javakból a serházat, a vendégfogadókat állásokkal és istállókkal együtt. Ezenkívül három korcsmát, amelyek az uradalom épületei, s nyolc olyat, amelyek „gazdájával meg kell alkudni, mivel azok már fizettek az uradalomnak". A bérlet részét képezi Miskolcon egy kávéház, továbbá a négy országos és hetivásár (szerda, szombat) jövedelme. A Kőporoson egy nagy pince, Diósgyőrben pálinkaház, fürdőház, s korcsma tartozik még az árendához. Aranyoson egy korcsma, az erdőn túl egy vendégfogadó és pályinkaház, Csabán egy kis korcsmaház jövedelme is az övéké. A szerződés második pontja rögzíti, hogy „a ser és pálinkafőzőben minden ital főzése, a vendégfogadókban és korcsmákban pedig tartása és árulása nemcsak szabad, hanem kötelessége is a bérlőnek". Az üzleti forgalmat a serházban (a Tízes honvéd u. napjainkban is meglévő épülete), a fogadókban (az egykor Három Rózsa és a Korona), de még a piaci korcsmákban is úgy kell szervezni és bonyolítani, hogy „kötelesek keresztény embereket alkalmazni". A 22 pontos szerződés szerint a két vállalkozó az uradalom javainak egészét veszi bérbe öt évre, s mindezért 17 000 Rforint árendát kötelesek fizetni. Ezzel útjára indul a XVIII. század végének legna123 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. XII. 63. 124 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/b. IX. 515.