Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A KERESKEDELMI ÉLET FÓRUMAI ÉS KÉPVISELŐI

jelentett, illetve az apátság jószágkormányzója ennyiért adta éves bérbe ezeket az objektumokat.)

56 A görög kereskedők számadásaiban (ez vonatkozik a közösség egészére, de vonatkozik egy-egy kereskedő akár évtizedet is átfogó összegzésére) különböző nagyságú, egymástól lényegesen eltérő adatok tűnnek fel, amelyeket az uradalomnak fizettek. A pontos összeg aligha állapítható meg, ami a globalitást illeti, azt Miskolc ebben az időszakban, tehát a XVIII. században több alkalommal is fizetett megváltakozási összegéhez viszonyíthatjuk. Úgy tűnik, hasonló nagyságrendben fizetett a város megváltása fejében, mint a görög közösség ittmaradhatása, az uradalom biztosította „védelme" fejében. 1784-ben a görög kompánia elöljárói, első aláíróként Zsámbék Tamás jegyzik azt a contractust, amelyben „egyenkint minyájunkért és minnyájan kiért-kiért, az megírt summáigh állunk és magunkat kötelezzük" elv alapján évi 2200 forintért veszik bérbe az uradalom boltjait. Ebből előtűnnek az uradalom miskolci ingatlanai (is). Eszerint „az úgy nevezni szokott Dőri fundusson levő Bolthok s azok fölött lévő házak, Istállók, az holott az Harminczadosnak lakássa vagyon, mellytűl eő 40 ftokat szokott fizetnie, úgy nem különben az Arany Sasnál egy alkalmatosság, melly a számtartóságok és Pattaky György quartélya között vagyon, s ugyan ottan lévő két Bólthok, mellyeket eddig bírtak, hasonlóan az Sárkány és Nagy fundusokon lévő Bólthok, ahhoz kapcsolt alkalmatosságokkal, végtére az volt Vay-háznak azon alsó része, melly eddigh is Templomnak és Papjok lakó helyinek deserviált (:azért ittenis a felső rész és a só Depositórium ide nem értetődvén:) mellyek mind az Dominium épülettyei, által adatnak az nevezett Kereskedők(ne)k, de úgy, hogy ezek nem különös magok hasznokra, vagy Borbéli - ti. korcsmára - s más Mivhelyekre, hanem az Publicum hasznára is fordíttassanak." A contractus más pontja azt fogalmazza meg, hogy a boltbéli árendás védelmet élvez azokkal a görög vagy zsidó kereskedőkkel szemben, akik országos vásárok alkalmával sátrat vernek, s rőfös árukat kí56 KOMÁROMY J. 1956/a. 72-73. p. DOBROSSY I. 1981. 93-101. p.