Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSGAZDÁLKODÁS

te. A haszonbérlő minden vagyonával felelt a teljesítésért, szerződésben vállalta, hogy a város zár alá veheti és végrehajthatja.

20 A jegyzőkönyvekből kiderül, hogy a bérleti díj késedelmes fizetése mellett a kocsmárosok alkalmaztak bizonyos nyerészkedési technikákat: megfúrták a hordókat, dupla fenekű iccéket használtak, a városé helyett a maguk, vagy más cimborájuk borát mérték, azaz saját zsebre dolgoztak. A kocsma bérlőjét rendszeresen ellenőrizték városi küldöttségek. Az 1800. június 20-i küldöttség a kocsma évi fogyasztására felmért 53 hordó óbort, 91 hordó új bort és 3 hordó aszút. Megállapították, hogy a kocsmában kicsi a forgalom, szerintük azért, mert „meleg" a pince. Megállapították azt is, hogy a kocsmáros a kelleténél több bort tart edényekben, ezért felmelegszik a bor. Figyelmeztették, hogy elveszti a bérletet, ha nem változtat az „üzletvitelen" és nem közvetlenül a pincéből viszi a szükséges bort. A tanácsnokok figyelme arra is kiterjedt, hogy az új bor jobban fogy nyilván a minősége miatt, ezért javasolták a tanácsnak, hogy „valami jóféle bort" vásároljanak.

21 Az egész évben árusító kocsma mellett, még számtalan kocsmája és pincéje működött a városnak, ezek azonban csak a jobbágyok számára is szabad időszakban - szeptembertől újévig - mérték a bort. A forrásokat összehasonlítva a kocsmák forgalmát nehéz megállapítani. A városi szőlők 1704. évi számadása szerint: Eklézsia szőlőjében termett 10 hordó Keresztúri szőlőben 2 A Séra és Szőlősi szőlejek felében 9 l

/z hordó A Nagy szőlőben 9 Veres szőlő 4 Lakatos János szőlejéből való 5 Kura János szőlőjének feléből 8, ez összesen 47 hordó, kevés ahhoz, hogy a kocsma havi 11-13 hordó szükségletét fedezze. A hiányt a borban szedett adóból és büntetés-pénzekből fedezték és néha - főként a bor minőségromlása miatt - vásároltak is. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a borból tetemes pénzbevétele származott a városnak. A kocsmáknak nem egyetlen bevétele volt a bormérés, eladták a seprőt pálinkafőzéshez, 20 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/e. Adószedői számadások 1841. 9. dob. 21 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/e. 883/1800.