Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

IPARFEJLŐDÉS

tilalmat megszegték, szinte állandósultak a szűcscéh feljelentései a város tanácsánál. A két céh között a legnevezetesebb - és mindkét céh jegyzőkönyvében megörökített - perre 1741-ben került sor. A tárgyaláson a vármegye, a város hatóságaiból, a céhek megbízottaiból és meghívott szakértőkből álló bíróság lényegében kompromisszumos döntést hozott. Úgy látszik, hogy a testület nem akarta magára haragítani a város legtekintélyesebb céhei közé tartozó iparostestületeket. A döntés szerint „...mind az két feljebb megírt czéhnek az béllelt mentéknek árultatása és azoknak csináltatások az megírt okra nézve megengedtetik, ugy mindazonáltal, hogy egyik czéh a másiknak gyakorlott mesterségébe magát ne avassa, az az a szőcs mesterember a szabó mesterrel varattasson mentét, a szabó mester pedig a szőcs mesterrel bélleltesse az mentét, illendő fizetése meglévén mindkét részint, minden privata vindréta és gyűlölség nélkül".

160 A bölcs döntés ellenére a két céh közötti viaskodás a későbbiekben sem szűnt meg, mivel a céhtagok folyamatosan megszegték a bíróság döntését. A szabó és a szűrcsapó céh közötti ellentét oka az volt, hogy a szűrök készítéséhez szükséges fehér és fekete posztó kallatás útján történő előállításán túl a szűrcsapók a szűr varrásával is foglalkoztak. Holott ez a jog a szabó céhbe tartozó szúrszabókat illette meg.

161 Utaltunk korábban arra, hogy a szűr általános viseletnek számított Miskolcon és a város tanácsa a ruhanemű hiánya miatt támogatta a szűrkészítéssel foglalkozó iparosokat. Azonban az 1730as évek végétől - miután már elegendő szabó mester tevékenykedett Miskolcon - a város elöljárósága a gazdagabb szabó céh mellé állt és a szabók panaszára - nehogy „az szűröknek áruitatásokban dráguság álljon elő", a tanács a szűrvarrást a csapóknak megtiltotta, s egyben utasította őket, hogy „elegendő jó posztót az betsületes szabó mester embereknek az szűröknek varrásához adni el ne mulasszák".

162 A céhesmesterek termékeinek árát a vármegyei és a városi árszabások alakították. A céhek iratai alapján úgy tűnik, hogy a limitá160 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 2. k. 727. p. 161 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 2. k. 651. p. 162 HOM. HTD. I. 76.8.3.