Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

IPARFEJLŐDÉS

legpregnánsabban azokat a normatívákat, amelyek a céhes mester fiára, özvegyére, vagy leányára vonatkoztak. Eszerint „Ha valamely Mester meg hal, és Fia marad, ki elegendőnek ismertetik az Mesterségre azaz ha megtanulta: Mester Asztal nélkül reá száll az attya mesterség a, miképen szintén az Eöröksége...Ha pedig é féle meg holtt Mesternek Felesége és leánya marad és azok mesterséget akarnak tartani, fel Mesterség az meg hóltt Mesterül Mester Asztal nélkül száll reájok és azon kívül fel Mesterséget újonnan váltsanak."

142 A gombkötő-, a lakatos- és a szűcscéhek statútumai szerint az is fél Mester Asztal adással tartozott az is, aki egy céhmester második fia volt, vagy mester leányát vette feleségül.

143 A vargák szabályzata még az előbbieknél is nagyobb előnyöket biztosított a mesterek gyermekei, hozzátartozói számára.

144 A statútumok szerint az elhunyt céhmester fia „Asztal adás nélkül" válhatott céhmesterré. Aki egy céhmester leányát vette feleségül és a varga mesterséget kitanulta, az a köszönő pohár adása után, valamint egy hordó bor felkínálást követően céhmesterré válhatott, ha miskolci volt. Idegen varga hasonló helyzetben fel „Mester-Asztal" megfizetésére kényszerült. A miskolci céhek a XVIII. század végi céhalapítások kivételével azonos foglalkozású mesteremberek érdekvédelmi szervezetei voltak. A céhszabályok és az erre épülő rendelkezések kivétel nélkül olyan etikai, magatartásbeli normatívákat és a céhek gazdasági érdekeit tükröző előírásokat tartalmaztak, amelyek általánosan és specifikusan tükrözték a kor viszonyait. Figyelembe kell vennünk azt, hogy a szabályok alakításában közel félszáz országos törvény és törvényerejű rendelkezés is alakító szerepet játszott. A céhek dokumentumaiban általánosnak tekinthető alapelv, hogy a közösség tagja „jó vallásos, istenfélő és tisztességes erköltsü" légyen. A vallás mikéntjére csak az egyes céhszabályzatokból következtethetünk. A csizmadiacéh 1754-ben megújított szabályzata szerint a céh patrónusa napján, „Nagyboldogasszony napján és minden kántor vasárnapon köteleztettek a céhtagok a paróchiális temp142 HOM. HTD. I. 76.35.12. 143 HOM. HTD. I. 76.8.16. 144 HOM. HTD. I. 76.35.12.