Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

IPARFEJLŐDÉS

miskolci pékek céhe zárja. Már utaltunk rá, hogy ennek a céhnek létére semmiféle bizonyíték nincsen, valószínűleg a miskolci kenyérsütés jelentősége és a termék finomsága inspirált egyes szerzőket arra, hogy a céh eredetét feltételezzék.

104 Az 1761. évi céhrendelet után megszületett iparos testületek kivétel nélkül uralkodó által hitelesített és egységes formula alapján készült céhszabályzattal rendelkeztek. A XVIII. század utolsó harmadában az anyagi terhek megosztása miatt egyre inkább a vegyes céhszervezetek megalakításának kedvezett. Ha figyelembe vesszük a lőcsei céhszabályzat átvételével megalakult kocsi-, kerékgyártó- és bodnárcéhet is, akkor megállapítható, hogy a XVLTI. században 16 céhszervezet működött Miskolcon 22 iparág képviselőit tömörítve. A XIX. század elején a céhek számában már nem következett be lényeges változás. Borsod Vármegye 1806. évi jegyzőkönyvi adatai szerint a városban az asztalosok, kőmívesek, ácsok, szűcsök, csizmadiák, suszterek, kalaposok, vargák, gubások, szűrcsapók, kötélgyártók, szíjgyártók, fésűsök és gömbkötők alkottak céheket;

105 vagyis ez a szám majdnem megegyezik a XVIII. századi céhek számával. Érzékelhető azonban, hogy a vármegyei kimutatás szerint néhány nagyon jelentős miskolci céh kimaradt a felsorolásból, pl. szabók. Lehet, hogy ennek az volt az oka, hogy a felsorolásból kimaradt céhek a céhtörvény értelmében nem váltottak maguknak céhszabályzatot. Az 1806-ban készült kimutatás 16 városi céhet említ, köztük több olyat, amely a XVIII. században nem létezett. Ezt a dokumentumot úgy tekinthetjük, mint a Mária Terézia-féle céhtörvény után királyi privilégiumokat szerző céhek inventáriumát. Ezekhez a céhekhez a XLX. század elején - a korabeli rendelkezések alapján - újabb céhek kívántak csatlakozni. 1819-ben a kalaposok, süvegesek, 1822-ben a festők, kőmívesek, ácsok, kőfaragók, majd az asztalosok, kereskedők, 1823-ban a hentesek, 1826-ban a kádárok, 1828-ban a gombkötők, bádogosok, ónöntők, tűkészítők, 1833-ban a „vékony" szabók, majd a kordoványosok, 1836-ban pedig az órások, lakatosok, puskamívesek éltek vegyes céhalapítási kérelmet a hivatalos szervek felé. A felsorolt mesterségek 104 A pékcéh vélhető létezésére Id.: SZENDREI J. 1904. 589. p. 105 HOM. HTD. I. 76.53.1.